Nagyon népes "család" tagja, hiszen ha a babok közé számítjuk a lóbabot és főként a szójababot is, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az egyik legnagyobb területen termelt és legértékesebb emberi táplálékot, valamint állati takarmányt szolgáltató növénycsoport.
A bab őshazáját Vavilov Mexikóban találta meg, ahol az indiánok legősibb eledele volt. Különös, hogy az Újvilág bevándorolt lakossága is megkedvelte ezt a táplálékot. Western filmekben gyakran látjuk, hogy este a tábortűznél kávét és babot főznek. A babfogyasztásnak azokban a romantikus időkben megvolt a maga gyakorlati előnye, hiszen a vászonzacskóban a nyeregtáskában szállított bab nem romlott meg, korlátlan ideig tárolható volt, kis helyet foglalt el, és nagyon tápláló, koncentrált éteknek minősült. Amerikában jelenleg is a szinte naponta fogyasztott ételek, köretek közé tartozik a száraz bab.
Európába először a karósbab került a 16. században, és csak később vált ismertté a bokorbab. Zöld és sárga hüvelyű babokat ismerünk; a magyar háziasszonyok a sárga hüvelyüket kedvelik, pedig a zöld hüvelyű éppen olyan jóízű, és csak később kezd szálkásodni. Európa nyugati részén szinte kizárólag a zöld hüvelyű babfajtákat termesztik, és előnyben részesítik az ún. ceruzababokat.
Nálunk érdekes karriert futott be a babtermelés. Valamikor, amikor a kukoricát kézzel kapálták, a sorok között a terület jobb hasznosítása céljából rendszerint babot is termesztettek. A gyomirtó vegyszerek elterjedése szükségtelenné tette a kézi kapálást, de egyben lehetetlenné is tette a köztes babtermesztést, mert a kukorica gyomirtó szerei a babot is elpusztítják. Igy azután a babból, a szegény ember ételéből drága, luxus nyersanyag lett egy időre, mindaddig, amíg a száraz bab nagyüzemi termesztése meg nem oldódik.
A kiskertekben régebben és most is főként a hüvelyes zöldbab termelése folyik. A továbbiakban mi is erről beszéljük meg a legfontosabbakat.
Termesztése
A zöldbab (nevezzük most már így, noha esetleg sárga a hüvelye) a közömbös vagy lúgos kémhatású talajokat kedveli. A szárazságot nehezen viseli el, ezért ajánlatos rendszeresen öntözni, különösen a hüvelyképződés időszakában. A karósbab kifejezetten a hűvösebb, párásabb területek növénye. A tápanyagok iránt meglehetősen érzékeny, jóllehet a gyökerein nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, mégsem nélkülözheti a nitrogéntrágyázást. Istállótrágyázás után viszont csak a második évben vessük.
A bab melegigényes növény, amelynek a csiranövénye nagyon érzékeny a fagyokra. Ezért csak afagyok elmúltával - május közepe táján - vetik a babot. Házikertekben azonban érdemes kedvező időjárás esetén korábban is elvetni, legföljebb, ha kifagy, új vetésre lesz szükség! A bokorbabot fóliával is védhetjük a fagyoktól, ha alagutat készítünk a babvetés fölé, akkor virágzás előtt a fóliát föltétlenül el kell távolítani, mert a túlságosan meleg levegőben a növény ledobja a virágait.
A bokorbabot önálló ágyásban vagy vegyes kultúrában is termelhetjük. Jó társítás az, ha a legkorábbi hónapos retekkel és a spenóttal, valamint a később ültetendő paradicsommal kerül egy ágyásba, mert ily módon a folyamatos termelés a talajt állandóan takarva tartja.
Vetés előtt a magokat érdemes 6-8 óra hosszat vízben áztatni, hogy megduzzadjanak. Az ilyen vetőmag gyorsabban kel ki, de később érzékenyebb a vízhiányra.
A bokorbabot fészekbe vethetjük 50 x 50 cm távolságra úgy, hogy fészkenként 6-8 magot vetünk. Ennek az az előnye, hogy a magok "közös erővel" jobban kifúrják magukat a felszínre. Ha sorban vetünk, akkor a sorok közötti távolság 40 cm legyen, és a magok 7-8 cm-re legyenek egymástól. Mindkét vetési módnál a vetés mélysége legalább 4 cm.
A családi fogyasztást szolgáló kiskertben vessük szakaszosan a bokorbabot, egészen július közepéig. Így folyamatosan lehet szedni a zöld hüvelyeket. A betakarítás a vetéstől számított 8-10 hét múlva kezdődhet el. Ha a babvetést a hüvelyképződés időszakában öntözzük, és egyszer nitrogénműtrágyával is megsegítjük, akkor az első hüvelytermés után még egy virágzási hullámot produkál, és ezzel is növekszik a termés.
A karósbab csavarodó indát nevel, ami 2,5-3,0 m magasra is felkúszik. Támaszték nélkül elfekszik a földön, és nem vagy alig terem hüvelyeket. Ezért a karósbab vetését úgy készítjük elő, hogy négy karóból állítunk össze egy gúlát. A karók ne legyenek két és fél méternél hosszabbak. Ebből 40-50 cm kerül a földbe. A kétméteres gúláról még a termés nagyobb nehézség nélkül leszedhető. A karók csúcsát össze kell kötni, hogy a gűla szilárdabban álljon.
Változatlanul tart a legjobb karósbabfajta, a Juliskabab hegemóniája. Ezt hüvelyesen kifejtve és száraz babként is lehet fogyasztani.
A karógúlákat már vetés előtt állítsuk össze úgy, hogy a karók egy 70 x 70 cm-es négyzet sarkán helyezkedjenek el. Minél függőlegesebbek a karók, annál jobban felcsavarodik rá a bab szára. Minden karó külső sarkához 6-8 szem babot vessünk.
A vetéstől számított 10-12 hét múlva lehet megkezdeni a hüvelyek betakarítását.
A bokor- és a karósbab ápolása a kikelés utáni kapálásból áll. A talajt csak sekélyen szabad kapálni, mert a bab gyökerei is sekélyen helyezkednek el. Száraz időjárás esetén az öntözés föltétlenül szükséges a jó termés eléréséhez. Ha meleg, nyári időben azt tapasztaljuk, hogy a növények elrúgják a virágaikat, akkor sürgósen és bőségesen kell öntözni.
A zöldbaboknak sokféle betegsége és kártevője ismeretes, de közülük a legtöbb gondot a zsizsik okozza a termelőknek. A kártétel különösen akkor nagyarányú, ha csirázáskor hűvös az idő. A zsizsikesedés és a többi betegség megelőzésére csak csávázott magot vessünk. Amikor - zsizsikkel fertőzött területen - a hüvelyek viaszosodni kezdenek, és bennük a babszemek már kitapinthatók, meg kell permetezni a babállományt Sevin vagy Ditrifon előírásos töménységű oldatával. A betakarított száraz babot pedig hűvös helyen, szükség szerint éppen hűtőszekrényben kell tárolni.
Felhasználása
A száraz bab igen értékes táplálék, mert fehérjeértéke tízszerese a burgonyáénak. A zöldbab jóval kevesebb fehérjét tartalmaz, de ásványi anyagokban igen gazdag.
A hüvelyek betakarításának megkezdésével nem szabad késlekedni; minél később szedjük a hüvelyeket, annál kisebb lesz a hozam. A hüvelyeket csípjük le a bokorról, és ne szakítsuk őket, mert ezzel esetleg kitépjük a sekélyen gyökerező növényeket.
A bokorbabról m2-enként 1,5-2,5 kg, a karósbabról m2-enként 2,5-4,0 kg hüvelytermést takaríthatunk be.
A zöldbabból hagyományosan leves vagy főzelék készül. Újabban - a "vonalakkal" való törődés korában - előtérbe lépett a franciás elkészítés, Vagyis a sós vízben való kifőzés, és utána ízesítés tejföllel, sajttal vagy csupán "dressinggel". Igen kiváló hideg saláták is készíthetők zöldbabból.
Nagyon alkalmas a zöldbab házilagos mélyhűtésre.
A karósbab arra is jó, hogy vele kerítéseket, lugasokat futtassunk be, így a hasznos növény díszítési célt is betölt.
