41. hét: Téli alma - a mindennapi egészség forrása

Mostanában divatosak a tesztvizsgálatok. Csináljanak Önök is ilyet! Kérjenek meg egy iskolás gyermeket, hogy nevezzen meg egy gyümölcsöt.

Biztosan azt válaszolja, hogy: alma. Ha azt kérdjük, hogy milyen színű az általa elképzelt alma, akkor a válasz: piros. Sőt az esetek nagy részében egy név: Jonathan, ami majdnem olyan fogalommá teljesedett, mint az órák közt a Doxa, a fényképezőgépek közt a Kodak.

Az almát a nyár derekától a következő év tavaszáig fogyasztjuk, így nem csodálható, hogy nálunk valamennyi gyümölcs között az egy fő által elfogyasztott mennyiség almából a legnagyobb (fejenkénti és évenkénti gyümölcsfogyasztás 73,8 kg, amiből 22,7 kg az alma). Késő ősztől tavaszig a gyümölcsfogyasztás jószerivel az almára korlátozódik - ha nincs déligyümölcs a piacon.

alma

Története

Az alma végigkíséri az emberiség történetét, és számtalan helyen kerül "az események középpontjába". Ezzel kapcsolatban a sok közül csak hármat említek: a Paradicsomban a tudás fája közismerten almát termett, és Éva ebből szakított - a kígyó biztatására -‚ hogy Ádámot a bűn útjára csábítsa. A másik történet a görög mitológiából származik: Parisz trójai királyi a három szépség közül Helénának nyújtotta át a győztest megillető aranyalmát. A harmadik monda a svájci hegyek közé vezet, ahol a zsarnok arra a próbatételre ítéli a szabadságharcos Tell Vilmost, hogy lője le a fejéről az almát.

A festészetben, a szobrászatban és az építőművészetben se szeri, se száma az alma megjelenítésének.

Az alma hazája Ázsia, Japán és Észak-Amerika, de az emberiség történelme során gyorsan elterjedt a Föld minden mérsékelt klímájú területén. Az összes almatermés felét Európa állítja elő; a legnagyobb almatermelő országok: Olasz-, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Csehország, Románia és Lengyelország. A többi kontinensek országai közül az USA, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika termel még sok almát - zömmel eltartásra alkalmas téli almát.

A fő termőtájak Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun, Pest és Zala megyében vannak, ahol a termelőszövetkezetek, gazdaságok és az egyéni termelők nemcsak a lakosság fogyasztására elegendő téli almát termelnek, de kielégítik a külkereskedelmi és a tartósítóipar igényét is, sőt olykor már a túltermelés kíméletlen jeleivel is szembe kell néznünk.

Termesztése

Az alma hazánknak a hűvösebb, párásabb levegőjű, csapadékosabb tájain érzi a legjobban magát, de szinte az egész országban megterem. Fája napfényigényes; épületek árnyékában nem jól érzi magát. Évente 600-800 mm csapadékra van szüksége, ahol erre nem lehet számítani, Ott öntözésre kell berendezkedni. Az őszi harmatok igen előnyösen befolyásolják a téli alma színének, valamint aromaanyagainak kialakulását.

Az almafák az északi lejtők és a fagyzugok kivételével bárhová ültethetők. Előnyös számukra, ha a talajvíz szinte másfél-két méter mélyen van, mert akkor a talajvíz pótolja az időszakos csapadékhiányokat. Ahogy kissé népiesen, de nagyon találóan szokták mondani: az almafa kedveli, ha a gyökereinek vége belelóg a lábvízbe. Az almafának viszonylag igen nagy az alkalmazkodóképessége, ezért a savanyú és a meszes talajokon egyaránt megél. Nem válogat a talajtípusok között sem: a homoktalajokon éppen úgy jó termést hoz, mint a kötött talajú területeken.

A házikertekben közepes törzsű vagy törpefává neveljük. Ez utóbbi előnyei: kis helyet foglal, tehát azonos területre több fajtát ültethetünk; már a 3-4. évben termőre fordul; egyszerűbb a metszése; a permetezéshez nincs szükség nagy teljesítményű gépekre; a gyümölcs szüretelése gyorsabban halad, és az almák kevésbé sérülnek, mintha nagy fákról kell őket betakarítani.

A termőkaros orsó, karcsú orsó vagy különféle sövény felneveléséhez törpe alanyra szemzett csemetéket vásároljunk. Ezek a későbbiekben sekélyen gyökereznek, és ezért szélérzékenyek, vagyis szeles helyen karózásra, illetve támberendezésre szorulnak.

Az almafák tenyészterületének nagysága attól függ, hogy a csemetékből milyen fát kívánunk nevelni. A közepes törzsű fák minimális tenyészterülete 36 m2, de a sövényfák 6 m2 tenyészterülettel is megelégednek (3 x 2 m, illetve 4,0 x 1,5 m).

A fákat a felnevelés időszakában minden tavasszal alakító metszésben kell részesíteni. A termőfák koronáját csak ritkítani szükséges annyira, hogy a napfény a korona minden részét érje, és a permetlécseppek mindenhová eljuthassanak.

Az almafák igénylik valamennyi gyümölcsfaj közül a legszakszerűbb vegyi növényvédelmet. A jelenlegi fajták többségét évente 10-12-szer kell megpermetezni a lisztharmat, a varasodás és a monília betegségek, továbbá az almamoly, az almailonca, az aknázómolyok, a takácsatkák, a levél-, pajzs- és vértetvek kártételének a megelőzése céljából. Ennyi permetezés bizony nagy terhet jelent a kerti környezetre, ahol gyerekek játszanak, felnőttek tevékenykednek, és az idősek pihennek!

Az alma utóérőgyümölcs; a fáról leválasztva életműködései tovább folytatódnak mindaddig, amíg a téli alma fogyasztásra éretté válik. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy a szüret idejét helyesen válasszuk meg. Az almát akkor kell szüretelni, amikor a gyümölcsök gyenge csavarás hatására leválnak, amikor a színük és nagyságuk a fajtának megfelelővé alakult, amikor a magjaik már barnák, és a természetes hullás is megkezdődött.

Házikerti körülmények között mód van arra, hogy a különböző időpontban érő almákat két-három részletben szüreteljük le. Minden almát a kocsányával együtt, törődéstől mentesen kell a ládába juttatni.

Almaszüret

A házikertekbe és a hétvégi telkekre lehetőleg azokat a fajtákat telepítsük, amelyek a kereskedelemben nem kaphatók. Nagy kár, hogy feledésbe mentek a régi jó öreg fajták (Téli arany parmen, Parker pepin, Húsvéti rozmaring, Batul, Nemes sóvári, Téli fehér kálvil stb.), amelyek nemcsak jellegzetes aromájukkal tűntek ki, de azzal is, hogy viszonylag kevés permetezéssel is beérték, és a gyümölcseiket primitív körülmények között is el lehetett tavaszig tartani. Ezeknek a "nosztalgia"-fajtáknak a csemetéit még néhány faiskolában be lehet szerezni, de egyéb almafákra ráoltva is fenn-tarthatjuk őket.

Teljes termőkorban a sövényfák 30-40 kg, a közepes törzsűek - a termőhelytől és a fajtájuktól függően -100-200 kg gyümölcsöt is érlelhetnek.

Felhasználása

A téli alma egyike a legértékesebb gyümölcseinknek; 8-13% gyümölcscukrot, a héjában és a héj alatti húsban nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Értékesek a szerves savai és az emészthető rostjai is.

Családi körülmények között a téli almát hónapokig tárolhatjuk kamrában, pincében vagy más hűvös, de fagymentes helyiségben. Rövidebb ideig - műanyag fóliával gondosan letakarva - akár az erkélyen is eltarthatunk almát.

A közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, részben romlott, férges, ütődött almából kiváló sütemény, aszalvány, befőtt és almakocsonya készülhet. Erről részletesen ír Erdélyi Lajosné: Rakjuk el télire című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, 1983).