10. hét: A krókusz lehet sárga, fehér, lila vagy cirmos

Amint elmúlnak a kemény fagyok, kisüt a nap, és kissé felmelegszik a föld, egyszerre váratlanul kinyílnak a krókuszok sárga, fehér, lila és cirmos virágai.

Ezek élénk színeikkel a tavasz hangulatát hozzák a kertbe.

Története

Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is. Ilyen a lila-ibolyakék virágú valódi sáfrány (Crocus sativus L.), amely egyike a legősibb gyógynövényeknek. Eredeti hazája Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke, ahol nemcsak vadon fordult elő, hanem széleskörűen termesztették is. A virág háromágú bibéje illóolajat, karotint, festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz. Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító hatását.

Krókusz

Az i.e. 15. századtól kelmék festésére használták. Színező hatása oly erős, hogy 1: 100 000 hígításban a vizet még észrevehetően sárgára festi. Igaz, 1 kg-ban egymillió bibe van, és ennyit összegyűjteni nem kis feladat!

A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti. A monda szerint Zeusz főisten a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával, a házasság és a születés istenasszonyával (aki mellesleg Zeusznak a testvére is volt!) a menyegzőjét tartotta. Akkor Gaea, a Föld istennője a nász helyén - szerelmük dicsőítésére - hirtelen sáfrányvirágokat növesztett körülöttük. Mindez persze nem akadályozta meg Hérát abban, hogy roppant változatos módszereket eszeljen ki hűtlenkedő férje halandó szeretőinek üldözésére. A legenda nem nélkülözi a szokásos "valóságmagot", mert a kutatások szerint a sáfrány valóban bódulatot okoz.

A középkortól kezdve a sáfrányt nemcsak kelmék és a női haj festésére használták, hanem bor és ételek színezésére is. Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest!

Manapság a sáfrányt egy más növénnyel, a sáfrányos szeklicével, vagy más nevén a szajlórral pótolják. Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját a fagyok elmúltával, április közepén kell elvetni, lehetőleg meleg fekvésű helyen. A növények gyorsan nőnek, ás másfél méter magasak lesznek. A szár végén hozzák tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat. Ezekből - elvirágzás után - a szirmokat kell kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy használhatók bor vagy húsleves festésére, mint a valódi sáfrány.

Krókusz

Termesztése

A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek mintegy 80 faja él vadon és a kertekben. Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejleszti; jellemző, hogy a levelek közepén egy erős, fehér csík fut végig. Egy hagymából egy, vagy több virág fejlődik.

A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett; a hibridek a vörös kivételével minden színben előfordulnak.

Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló krókuszok: a fehér C. fleischeri, az élénksárga, kívül vörösesbarnán csíkozott C. korolkowii, a tiszta aranysárga, kisebb virágú C. ancyrensis és a sárga virágú C. chrysanthus. Enyhe télen már február végén nyitja lila, apró virágait a C. tommasinianus. A legkésőbbi krókusz a fehér virágú C. albiflorus.

Ősszel nyitja virágait a fentebb már ismertetett jóféle (kerti) sáfrány, a C. sativus. Ennek széles cimpájú, élénk ibolyaszín virágából hosszan kiáll a vékony, háromágú narancspiros bibe. Nagyon dekoratív az ugyancsak ősszel nyíló pompás sáfrány (C. speciosus), amelynek 15-18 cm magas virágai levendulakékek, kiálló, szeldelt bibéi pedig narancsvörösek.

A krókuszok nem régen terjedtek el és váltak kedveltekké a hazai kertekben. Korábban főként Hollandiában és Angliában foglalkoztak hagyományszerűen a nemesítésükkel. Pedig érdemes volna ezeket a szép virágú növényeket minden kiskertben meghonosítani, mert kora tavaszi virágzásuk a kert első és egyben rendkívül látványos dísze. Virágzásuknak akkor szakad vége, amikor az első krókuszvirágokon megjelennek a virágport gyűjtő méhek és dongók.

A hagymagumók 0,5-2,0 cm átmérőjűek, gömb alakúak vagy kissé lapítottak, felületüket gyakran rostos réteg veszi körül.

Talajban nem nagyon válogatósak, de szeretik a laza, nem nagyon vizes területeket. A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban kell a földből felszedni, és válogatás után száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell ásni, ás gondosan el kell gereblyézni, hogy a viszonylag apró hagymák rögmentes földbe kerüljenek. A krókuszok hagymagumóit 10 cm mélyre ás 8-10 cm távolságra ültessük az ágyásba. A jól előkészített terület teszi lehetővé, hogy a hagymák még a tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek, és a következő tavasszal virágozhassanak.

Három évnél tovább nem érdemes a hagymákat egy helyen tartani, mert kedvező körülmények között annyira elszaporodnak, hogy túlságosan sűrűn lesznek.

A krókuszok általában jól elviselik a mi kontinentális teleinket is, de száraz, tartós zord hideg esetén előnyös, ha falombbal betakarjuk a krókuszokkal beültetett kertrészt. A lombtakarást a tél múltával természetesen össze kell szedni, mert különben a kis növénykék nem látszanak ki alóla.

Felhasználása

A krókuszokat igen szépen helyezhetjük el évelőágyakban, ahol - behúzódásuk után - a helyüket később fejlődő, nyári évelő növények töltik ki.

Ültethetjük a hagymagumókat későbben lombosodó cserjék alá is. Mire ezek kizöldülnek, addigra a krókuszok már elnyíltak, sőt elkezd a levélzetük is visszahúzódni a földbe.

Nagyon mutatósak a gyepbe telepített krókuszszigetek is. Ezek igazán üde foltjai a téli álomból ébredező kertnek. Hátrányuk, hogy a gyepet csak későn lehet kaszálni akkor, amikor a krókuszok már elvirágoztak, és leveleik is visszahúzódtak. Ez a mostanában egyre divatosabbá váló virágos gyepeknél nem jelent semmiféle hátrányt. Az állandóan nyírt "angol pázsitban" azonban tartósan nem maradnak meg.

Hajtathatjuk is a krókusz hagymagumóit. Ültessük őket cserépbe vagy agyagtálba csoportosan, de ne túl sűrűn, folyami homokkal kevert komposztföldbe. Öntözzük meg alaposan az edényt, és vermeljük el a kert egy védett részén 10 cm mélyen még az ősz folyamán. Így lesz elég idejük a hagymagumóknak ahhoz, hogy gyökeret fejlesszenek.

Január végén kiszedhetjük a földből a betelepített edényt. Ettől az időtől kezdve világos helyen hajtassuk a hagymagumókat. A helyiség hőmérséklete ne legyen 10 °C-nál melegebb, mert akkor csak a levelek nőnek meg, de a virág nem fejlődik ki, esetleg alacsony (ülve) marad. Virágzás közben mérsékelten öntözzük az edényt, mert a túlöntözés megrövidíti az egyébként sem hosszú virágzási idényt.

Ajánlatos több cserépben hajtatni, lehetőleg különböző színű krókuszokat, hogy a virágzásuk időszaka hosszabb legyen.

A virágüzletekben is árulnak hajtatott krókuszokat. Ha valakit ezzel a virággal akarunk megörvendeztetni, akkor csak bimbós virágokat vásároljunk, mert a kinyílt virágok nagyon rövid életűek.