23. hét: A szamóca tévesen eper

Hadd kezdjem mindjárt a nevével. Ezt a gyümölcsöt a kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik - függetlenül attól, hogy erdőben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró (lásd: eperajak) és a termetes gyümölcs között.

Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt.

szamóca

Története

Pedig a név némi további félreértésre is okot szolgáltat, ti. a fehér és fekete eper (Morus) azokon az út menti fákon terem, amelyek leveleivel valamikor a selyemhernyókat táplálták. A fekete epret viszont nem helyes szedernek nevezni, mert a szeder annak az indázó, többnyire tüskés növénynek a gyümölcse, amely az utak szélén parlagokon - és mostanában már a kertekben is - érleli a fekete, málnaszerű gyümölcsét.

A szamócának nagy jelentősége van az új kerttulajdonosok életében. Aki üres telekhez jut, az magától értetődően minél előbb akarja szüretelni az első gyümölcstermést. Ősszel el is ülteti a facsemetéket, amelyek azonban tavasszal még mindig nem terjedelmesebbek egy kopott nyírfaseprőnél, és csak 2-3 év múlva mutatják be első termésüket. Ezzel szemben a szamóca: augusztusban elültetik a palántákat, és tavasszal már szedik is a gyümölcsét. Korai termőre fordulása és kora tavaszi gyümölcsérése miatt nevezhetjük a kert üdvöskéjének, amelyről Csokonai így lelkesedik:

"Kedves szamóca! téged
Én - én az istennek,
S az istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt, csak beszélni tudnál.
És csókot adni mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A Lilla ajjakához."

A szamóca a mérsékelt klímájú földrészeken mindenütt elterjedt. A mi erdeinkben és tisztásainkon az erdei szamóca (Fragaria vesca) sötétvörös, édes, igen zamatos gyümölcsei érnek. A nagy gyümölcsű fajtákat Észak-, illetve Dél-Amerikából származó ősöktől származtatják. Roppant sok fajtáját termelik, és ezek igen gyorsan váltják egymást; az újak miatt elfelejtjük a régieket.

A kertekben leggyakoribbak az egyszer termő, nagy gyümölcsű fajták, amelyek május végétől június végéig szüretelhetők. A hónapos szamócák a nyár derekától késő őszig teremnek, de gyümölcseik aprók. Valamivel nagyobb a mosusz szamóca igen zamatos gyümölcse. A folyton termő szamócák gyümölcsei nagyok, és a nyár eleji, első nagyobb termésüket követően még többször érlelnek gyümölcsöt.

Termesztése

A szamócának többféle termesztési módja ismert, ezek közül csak azt az egyet ismertetem, amely házikerti körülmények között a legjobban bevált. Persze számos, ettől eltérő variációra, módosításra nyílik lehetőség a helyi körülményeket figyelembe véve.

A szamóca legjobban a homokos vályog- és a barna homoktalajt kedveli, de megél minden közömbös kémhatású talajon, ahol bőséges tápanyaghoz és vízhez jut. A lúgos (8,0-8,2 pH-értékű) talajokon szenved, és gyorsan elpusztul.

Telepítése előtt trágyázzuk meg alaposan a talajt szerves és műtrágyákkal, és szükség esetén végezzünk talajfertőtlenítést Basudin, illetve Galition granulátum kiszórásával. Ezután alakítsunk ki 120 cm széles ágyásokat, és takarjuk le azokat fekete fóliával. Ennek sokféle előnye közül csak néhány: a talaj nem gyomosodik, a vízkészlet nem párolog el, az érőfélben levő gyümölcs a reggeli harmat és az esők után gyorsan megszárad, ezért kisebb a romlás veszélye, továbbá - és talán ez a legfontosabb - a gyümölcs nem szennyeződik.

A műanyag fóliába vágott lyukakon keresztül ültessük el a szamócapalántákat három sorban, hármas kötésben úgy, hogy a tövek közötti távolság legalább 40 cm legyen. Ügyeljünk arra, hogy a palánták se mélyebben, se magasabban ne legyenek, mint a helyükön voltak, az sem kívánatos, hogy a gyökérágak visszahajoljanak.

Az ültetés legcélszerűbb ideje augusztusban van, mert az ekkor ültetett palánták már a következő év tavaszán gyümölcsöt érlelnek. Minél később ültetünk, annál kevesebb gyümölcsöt szüretelünk tavasszal.

Egy másik telepítési lehetőség: a frigó palánták ültetése. Ezeket az előállító gazdaság hűtőházban telelteti át, és tavasszal hozza forgalomba. Ha a frigó palántákat március végén elültetjük, akkor 10 hét, azaz 70 nap múlva már szedhetjük a tövekről az első, érett gyümölcsöket. Nagyobb termést azonban ezektől is csak a rákövetkező évben várhatunk.

Nagyon fontos, hogy a szamócaágyások gondozását a gyümölcsszüret után se hagyjuk abba! Továbbra is szüksége van a szamócásnak gyomirtásra, gyomlálásra, ha nincs talajtakaró fólia, akkor kapálásra, mert a tápdús talajban a gyomok elnyomják a gyámoltalan szamócatöveket. A nyár folyamán műtrágyázzuk, lombtrágyázzuk a szamócát. Kálitrágyázás esetén ne használjunk kálium-klorid-tartalmú műtrágyát, mert a szamóca különösen érzékeny a klórra. Ha egy mód van rá, akkor kénsavas káliműtrágyát vásároljunk, és szórjunk ki a szamócasorok közé. Nem szabad takarékoskodni az öntözővízzel sem, mert a szamóca egész vegetációs idejében sok vizet igényel!

Ha a lomblevelek levélfoltossággal fertőzöttek, akkor ajánlatos a szüretet követően az összes levelet levágni és elégetni. A növényvédelem egyébként is kritikus művelete a szamócatermesztésnek, mert hiába vásároljuk a legkorszerűbb fajták palántáit, ha a töveket nem védjük meg a betegségektől és a kártevőktől.

Ennek alapkérdése az, hogy csak egészséges - főleg vírusmentes - szaporítóanyagot szabad elültetni. Amikor a gyümölcsfákat permetezzük, egyúttal juttassunk belőle a szamócaágyásokra is. Április elején a Zineb 0,3% + Bi 58 0,1%-os oldatával való permetezés, továbbá augusztusban a Recin Super vagy a Rézoxiklorid 0,3%-os oldatának permetezése megelőzi a betegségek és a kártevők elterjedését.

A fóliával letakart ágyásokban a fejlődő ostorindák nem képesek gyökeret verni. Ezek csak gyengítik a termő töveket, tehát idejében - egy nyáron többször is - le kell vágni őket. A nem takart ágyásokon csak akkor tűrjük meg az ostorindákat, ha palántákra van szükségünk további telepítéshez.

Tíztövenként - óvatos becsléssel - egy kiló gyümölcstermésre számíthatunk.

Szamócaültetvényünket legföljebb három évig tartsuk fenn, és telepítsünk helyette újat.

Ha a termelt fajta megfelel igényeinknek, akkor a töveken fejlődött ostorindákat ültethetjük el augusztusban. Ezek közül azokat részesítsük előnyben, amelyeknek már erős, bojtos gyökérzetük van. Az anyatőről leválasztva a kiültetve, könnyen gyökeresednek.

Felhasználása

A szamóca gyümölcsét lehetőleg kora délelőtt szüreteljük, amikor a harmat már felszáradt, és a gyümölcsök nem nedvesek. Lapos tálcába, műanyag edénybe rakjuk a mintegy egy centiméteres kocsánnyal lecsípett gyümölcsöket, és a megtöltött edényeket haladéktalanul tegyük hűvös helyre, lehetőleg hűtőszekrénybe. Csak érett gyümölcsöt érdemes leszedni, mert a szamócának nincs utóérése.

Átlagos körülmények között a korai fajták (Surprise, Fertődi korai, Gorella) már május végén, a középérésűek (Pocahontas, Senga Sengana) június elején, a későiek (Mme Moutot, Souvenir) június közepén, végén érnek.

A leszedett gyümölcsből kiváló dzsem, gyümölcslé, fagylalt, bólé is készíthető.