7. hét: Amarillisz - csináld magad!

A legmutatósabb téli virágok egyike, aminek az a nagy értéke, hogy otthonunkban, saját magunk nevelhetjük fel.

Története

Ennek a kedvelt és egyre nagyobb tömegben termelt virágnak már az elnevezésével is van egy kis baj. A 18. század eleje óta ismerik a kertészek, és Európában számos híres botanikus dicsekedhetett gazdag gyűjteménnyel a különböző fajaiból. Később rájöttek arra, hogy korántsem minden növény Amaryllis, amit annak gondoltak, sőt éppen a nálunk ismert amarillisz nem szolgál rá erre a névre, mert a helyes elnevezése: Hippeastrum. A botanikusok és a hivatásos kertészek ezt a nevet használják, a virágszerető nagyközönség azonban nehezen adja fel szokásait, és változatlanul amarillisznek nevezi ezt a szép virágot.

amarillisz

Az amarillisz - maradjunk most már ennél a névnél - Mexikó, Peru és Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, és ennek megfelelően a fagyokat a szabadban nem viseli el, tehát kifejezetten szobanövény, annak ellenére, hogy a nyarat a szabadban töltheti.

Ennek a hagymás növénynek 60-70 cm hosszú, keskeny levelei vannak, amelyek rendszerint egyidejűleg jelennek meg a hengeres virágszárral; ennek a végén nyílnak a gyönyörű, fehér, piros, rózsaszín, tölcsér alakú, liliomszerű virágok. Ősszel a levelek fokozatosan befejezik élettevékenységüket, a bennük levő tápanyag a hagymába vándorol, és ott tárolódik a következő virágzásig.

A virágoztatása otthon egyáltalán nem nehézkes, még csak bonyolult ismereteket se kíván, csupán a növeny természetes életritmusát kell ismerni és követni. Ha ebben nem csinálunk hibát, akkor a kifejlett hagymából biztosan tudunk pompás virágot nevelni téli otthonunk vidámítására.

amarillisz

Egyes országokban az amarilliszkedvelők klubokba tömörülnek, és e szép virágok nemesítésével foglalkoznak. Ennek eredményeképpen csodálatosan szép színű és hatalmas virágú fajták születtek.

Ezt a szép hobbit bárki követheti: ha a virágok portokját éles körömollóval levágjuk, csipesszel megfogjuk, és más hagyma virágának bibéjére juttatjuk, akkor a megtermékenyítés után toktermés fejlődik ki. Az ebben levő magvak a nyár elejéig beérnek, és lapos edénybe elvetve kikelnek. A magoncok őszig megerősödnek, és a téli pihentetés után tavasszal már gyors növekedésnek indulnak.

Termesztése

Tételezzük fel a leghosszabb utat, és kezdjük el ott, hogy barátunktól, ismerősünktől kaptunk néhány apró amarilliszhagymát. Ezeket már februárban beültethetjük cserépbe, napos helyen, meleg szobában tartva levelet hajtanak. Májusban, a fagyok elmúltával a cserépbe ültetett hagymákat kisüllyeszthetjük a kert talajába, de közvetlenül a földbe is ültethetjük őket. Mindenképpen tápdús, jó szerkezetű talajra, védett, félárnyékos helyre és bőséges öntözésre van szükségük. A hagymáknak különösen nagy a foszforigényük, ezért a foszforutánpótlásra figyelmet kell fordítani.

Szeptemberben a növények élettevékenységét fokozatosan be kell szüntetni. Ez úgy történik, hogy a cserepestül kisüllyesztetteket olyan helyre visszük, ahol nem kapnak csapadékot, a cserepeket az oldalukra fordítjuk, és megvárjuk, hogy a levelek lehervadjanak, megsárguljanak, elszáradjanak. Gondos kezelés mellett a hagymák átmérője egy nyáron 1-2 cm-rel gyarapodik.

A hagymák fejlesztését a következő évben is folytatjuk, mindaddig, amíg elérik a 8-10 cm átmérőt. A kifejlett amarilliszhagymák többnyire gömb alakúak, világosbarnák, az érett hagyma külső pikkelylevelei felválnak, és alattuk láthatóvá válnak a fehér hagymalevelek. A kifejlett hagymák mellett már rendszerint megjelennek a fiókhagymák, amelyeket leválasztunk, és továbbnevelünk.

A kifejlett hagymát szeptember végén szedjük ki a kert földjéből, megtisztítjuk, és 8-10 hétig pihentetjük száraz, szellős helyen. Ne tegyük a hagymát műanyag zacskóba, mert befülled, erre a célra a legjobb a papírzacskó!

December közepétől a hagymákat fokozatosan cserépbe ültetjük. Lehetőleg nagy cserepet válasszunk, mert a virág-szár és a virág igen súlyos lesz, és feldöntheti a kisméretű cserepet. A kiválasztott talaj jó minőségű virágföld legyen. A hagymát úgy kell a cserépbe ültetni, hogy legalább a felső harmada a talaj felszíne fölött legyen, és keményen álljon a földben. Egyszer alaposan beöntözzük, és meleg helyre (25 °C) állítjuk.

A virágoztatásnak ebben a szakaszában a növénynek nincs szüksége fényre, csak melegre. Ezért a fűtőtest mellett a sarokban, sötét vagy gyenge megvilágításban részesülő helyen is tarthatjuk a cserepeket.

Most nagy türelemre van szüksége a virágkertésznek, mert nem szabad a cserepet újra megöntözni mindaddig, amíg a virágszár hegye meg nem jelenik. A hagyma közepéből mindig a levelek, oldalából pedig a virágszár fejlődik. Ha a növényt idő előtt bőségesen ellátjuk vízzel, akkor a levelek fognak kifejlődni, és nem képződik virágszár.

Ha a becserepezés után két-három héttel a hagyma oldalában megjelenik a leveleknél jóval zömökebb virágszár, akkor a cserépre fekete papírból készített süveget helyezünk, ez megakadályozza azt, hogy a virágszár "ülve maradjon". A fény kizárásával gyorsabban nő a virágszár, és a virágok 60-80 cm magasságban fognak megjelenni.

Ebben az időben már bőségesen öntözzük, és hetenként tápoldatozzuk a növényeinket. Amikor a virágszár eléri a 30 cm magasságot, akkor a sötétítősüveget levesszük, ami az amúgy is gyors növekedést még tovább serkenti.

A hajtatás megkezdésétől számított nyolc hét múlva megjelennek a szár végén a virágok, mégpedig 3-5 hatalmas tölcsér, szépen formált bibével és porzókkal. Színük és nagyságuk rendkívül változatos; legszebbek azok, amelyeknek a "torokrésze" sötétebb. A porzók bőségesen termelnek virágport, ezért egyesek a portokokat eltávolítják.

A virágok 10-12 napig nyílnak. Tovább maradnak üdék, ha éjszakára a növényt hűvös helyiségbe visszük.

Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a szabadba, és gondoskodunk jó ellátásáról. Ahhoz, hogy a következő évben ismét virágozzék, fel kell töltődnie tápanyagokkal, ehhez pedig legalább öt új lomblevél kinevelése kívánatos.

Felhasználása

Az amarillisz elsődleges haszna a szobai hajtatásban nyilvánul meg. Egyre divatosabb vágott virág is, amelyet kertészetek állítanak elő, és a virágüzletekben lehet megvásárolni. A fehér amarilliszekből szép menyasszonyi csokrot is szoktak kötni liliom helyett.

Az ajándékba kapott virágzó amarillisznövényt ne tartsuk túlságosan meleg helyen, és mérsékelten öntözzük.

Az elöregedett hagymák pótlására érdemes házilag nevelni az utánpótlást a fiókhagymákból. Ezeket az "anyahagymák" szeptemberi felszedése alkalmával választjuk le, és fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk tavaszig. A fagyok elmúltával kiültetjük őket a kert egyik napos helyére és gondoskodunk arról, hogy vízzel és tápanyaggal el legyenek látva.