Bálint Gazda Honlapja | A kert, a kertész, a kertészet és a kertészkedés oldalaBálint Gazda Honlapja | A kert, a kertész, a kertészet és a kertészkedés oldala

51. hét: Téli körte, a gyümölcsök királynője

E-mail Nyomtatás

Az ember szereti a körülötte levő tárgyakat és élőlényeket valamiféle értékrendbe sorolni, kiemelt rangot adni nekik vagy esendőségüket hangsúlyozni vele.

Azt mondják például, hogy az oroszlán az állatok királya, a sas levegő királya, a tokaji a borok királya stb.

Ha a körtének keresünk ilyen módon helyet a gyümölcsök között, akkor őt föltétlenül a gyümölcsök királynőjének nevezném ki. Elavult ez a rang, tudom, mégis jelzi, hogy egy kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező dologról van szó. Jelen esetben a körtéről, amely fája sudár arányosságával, virágdíszes pompájával, fényeszöld lombozatával, gyümölcse izével, illatával, zamatával, környezete iránti igényességével és érzékenységével emelkedik ki a társai közül.

Körte

Mégis, mintha nálunk nem kapna illő megbecsülést ez gyümölcs. Valahogy mindig háttérbe szorul a nagy tömegben termelt alma és a sokfajtájú őszibarack mögött. Igaz akadnak ebben az (álnok) értékrendben hátrébb kullogó társaik is, mint pl. a hányatott sorsú kajszibarack és lenézett szilva.

A körtéből fejenként ás évenként - a statisztika szerint - csupán 6kg-ot fogyasztunk el, jóllehet a legkorábbi körtefajták már júniusban érnek, és a téli fajták akár a következő év húsvétjáig eltarthatók, vagyis a körte fogyasztási idénye nem rövidebb, mint az almáé, amiből viszont a fejadag 25 kg-ot is meghaladja.

A megtermelt mennyiség kétharmadát a kistermelők állítják elő. A törpe körtefák jól illeszkednek a családi és a hétvégi ház növényállományába, mert viszonylag kis helyet foglalnak el; sok gondoskodással, de nagy értéket teremnek és ellátják a családot hosszú hónapokon át értékes - megbízhatóan vegyszermaradványoktól mentes - ízletes gyümölccsel.

Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezi. Theophrastos (I. e. 370-286) pedig már különbséget tesz a vad-és a termesztett körte közt, és tudja, hogy a nemeseket csak oltással lehet szaporítani.

A magyar körtetermesztésről a középkorból vannak írásos emlékek. Gyűjtik a vackort az erdőkben, és termelik körtét a kertekben. A cél az, hogy minél korábban érő körtéket állítsanak elő. Bécset is meghódította az Eleve érő, Búzával érő, az Árpával érő és a Nyári Kármán körte.

Termesztése

A körte termesztése több szaktudást igényel, mint bármely más gyümölcs, mert különösen a téli körték roppant igényesek mind a természeti körülményekre, mind a gondozásukra.

A kiegyenlített, mérsékelten meleg klíma gyümölcse. Ezért kedvezőbb számára a csapadékosabb Dunántúl, mint kontinentális klímájú Alföld, ahol csak rendszeres öntözéssel lehet eredményesen körtét termelni. 4 hosszabb tenyészidejű, későn érő körtefajták igényesebbek, mint a nyári érésűek.

A körte érzékeny a téli hidegre, a fák törzsén gyakran nehezen gyógyuló fagyfoltok jelennek meg, és e tekintetben is jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fajták között.

Nagyon fontos, hogy a fákat helyesen készítsük fel a téli hidegre: a késői öntözés, a nitrogén-műtrágyázás és a késői zöldmetszés következtében a hajtások és a vesszők nem érnek be tökéletesen. Az ilyen fák még a mélynyugalmi állapotban is fagykárokat szenvedhetnek.

A kora tavaszi hőmérséklet-változások is veszélyeztetik a körtefák és a termőrügyek épségét. Virágzáskor már -1°C hőmérsékletnél jelentős fagykárok keletkezhetnek.

A szél is ellensége a körtefáknak. A levelek a szél hatására könnyen elszakadoznak, megbarnulnak, elhalnak, a súlyos gyümölcsök pedig attól sérülnek meg, hogy egymáshoz vagy az ágakhoz ütődnek.

Körtét - különösen a télikörte-fajtákat - csak jó talajon érdemes telepíteni, ahol a fa rendszeres vízellátáshoz és bőséges tápanyagellátáshoz jut. Legkedvezőbb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő talaj. A karógyökere mélyre hatol, ennek ellenére nem viseli el a hosszabb ideig tartó csapadékhiányt. Erősen meszes talajon a gyümölcsök húsa kövecses lesz.

A körtét vad- vagy birsalanyra szemzik. A vadalanyú csemetékből közepes törzsű fákat nevelünk, amelyek az 5. évben fordulnak termőre. A birsalanyon állókból ma mára 2-3. évben termő törpefákat, sövényeket, termőkaros és karcsú orsófákat alakítanak ki. Régebben a redély mellett nevelt alakfák kialakítását valóságos művészetté fejlesztették, de erre ma már a kiskertekben sincs elég idő.

Törekedni kell arra, hogy a körtefák tágasan álljanak, ezért a törpefákat legalább egymástól 4, a vadalanyon álló csemetéket 10 m-re ültessük. A körtecsemeték nem viselik el a mély ültetést!

Nagy gondot fordítsunk a fák tápanyagellátására is. Már az ültetőgödröt lássuk el az első életszakaszhoz szükséges tápanyagokkal, a későbbi időszakban a foszforműtrágyák a megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, a káliműtrágyák pedig a gyümölcs cukortartalmának kialakulását segítik elő.

Az elültetett fák törzse körüli talaj nedvességtartalmát megőrizhetjük árnyékoló trágyázással.

Az újabb vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy az összes körtefa/tik gyakorlatilag önmeddők. Ha a saját virágporral megtermékenyült virágból gyümölcs fejlődik, az a parthenokarpiának (szűznemzésnek) köszönhető. Az idegen megporzás minden esetben fokozza a megtermékenyülés mértékét, tehát a körtefajtákat vegyesen kívánatos ültetni.

Nagy felkészültséget követel a fák metszése is. A termőre fordulás idejéig minden év tavaszán alakító metszésben kell a fákat részesíteni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a termőrészek kialakulása késik, akkor segítségül kell hívni a vesszők lekötözését. Ennek hatására a következő évben a vessző hosszában termőrügyek keletkeznek, és a fa termőre fordul.

A metszést - különösen a birsalanyú fákon - később is folytatni ajánlatos, nem feledkezve meg a nyári zöldválogatásról sem.

A nyári hónapok egyik legfontosabb ápolási munkája körtefák öntözése. Többször és bőségesen kell pótolni természetes csapadékot, hogy a fák hajtásainak növekedése akkor Se mérséklődjék, amikor a gyümölcsök kinevelése sok vizet vesz igénybe. Ehhez persze könnyen felvehető műtrágyák kiszórása szükséges.

A megfelelő körülmények között álló, egészséges körtefák csoportosan hozzák a virágaikat. Ha ezt még jó megtermékenyítés követi, akkor a kelleténél több gyümölcs fejlődik ki. Ezeket ritkítsuk meg úgy, hogy egy csoportban legföljebb két gyümölcskezdemény maradjon.

A körte legjelentősebb betegségei: a varasodás, a monília, fabreás betegség és a körterozsda. Kártevői: a pajzstetvek, a körtelevélbolha, a sodrómolyok, a levéltetvek és a körtemoly. Ezek leküzdéséhez rendszeres permetezésekre van szükség.

Felhasználása

A körte utóérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fáról való leválasztása után is tovább folyik a gyümölcsben az érés. A nyári fajtákat az érés kezdetén kezdjük szedni. Az őszi és a téli fajtákat pedig akkor, amikor teljesen kifejlődtek, de még zöld alapszínűek. A szüreti idő megállapítása nem könnyű dolog, annál inkább, mert a fa különböző reszel közt is Van e tekintetben eltérés. Nagy veszély az, hogy későn szedett, hatalmas gyümölcsök a földre hullanak, és úgy megsérülnek, hogy tárolásra nem használhatók fel.

A körtét legjobb 2°C-os hőmérsékletű és 80-90%-os nedvességtartalmú helyiségben utóérlelni.

Szóljon hozzá!
Ossza meg Ön is tapasztalatát a fentiekkel kapcsolatban, vagy egészítse ki az írást.
Új hozzászólás írásához kérjük jelentkezzen be vagy regisztráljon.

5 perc kert

Kérjen emlékeztetőt az aktuális kerti munkákról! Kérdezzen, válaszoljon, írjon és ismerkedjen. Regisztráció »



 

Növénykereső