33. hét: Cukkini - univerzális alapanyag a konyhában

Külföldön járva már jó két évtizeddel ezelőtt többször találkoztam a boltok kirakatában és a piacokon egy hosszúkás, uborkához kissé hasonlatos terméssel, amiről megtudtam, hogy keresett és szívesen fogyasztott zöldség-féle: a cukkini.

Története

A 70-es évek elején úgy alakult, hogy egy négytagú termelőszövetkezeti delegáció tagjaként Dél-Olaszországba utazhattam. Salernótól délre, egy Nocera Inferiore nevű kisvárosban kellett megismertetnünk az olasz parasztokat a magyar mezőgazdaság eredményeivel, miközben mi is ismerkedtünk az ottani növénytermesztéssel és kertészettel. Éppen szedték és a piacra készítették elő a cukkinibokrok terméseit. Nosza, kértem egy maroknyi cukkinimagot, és hazahoztam, hogy itthon is megpróbálkozzam a termelésével. Sikerült! És azóta a kiskertek ezreiben termelik ezt a sokféleképpen elkészíthető, a korszerű táplálkozás rendjébe kiválóan beilleszthető zöldségfélét.

cukkini

Eredetéről nem sokat tudunk, de bizonyára valamelyik melegebb klímájú országban látta meg a napvilágot, és nem is régen, mert a 25-30 éve megjelent külföldi szakkönyvek még nem tettek róla említést.

Mikor az első magvakat elvetettem, roppant kíváncsi voltam, hogy kikelnek-e a déli jövevények. És ha kikelnek, milyenek is lesznek? Mint olyan sokszor, akkor is elővettem Karel Capek: A szenvedelmes kertész című kis remekművét, amiben a következőket olvastam: "… .úgy a nyolcadik napon, de néha még későbben, egy rejtélyes, óvatlan pillanatban (mert azt még soha senki meg nem leste) egyszerre csak szép csendesen megnyílik a föld, és megjelenik az első csírahajtás... S akkor ott áll csupaszon, gyámoltalanul, köpcösen vagy véznán, s felül két kis mulatságos levele van, s e közt a két levél közt látszik valami... Hogy mi, azt még nem mondom meg, ott még nem tartunk. Csak két kis levél egy halovány száron, de az valami csodálatos, mennyi változata van, minden kis növényen más. Mit is akartam mondani? Tudom már, semmit, vagyis hát csak azt, hogy az élet jóval bonyolultabb, mint képzeljük."

Hát ilyen csoda volt számomra a cukkini "születése" is.

Termesztése

A cukkini a kabaktermésű növények népes családjába tartozik; oda, ahová Linné a cukor- és görögdinnyét, a főző-, sütő- és takarmánytököt, az uborkát, valamint az ugyancsak nemrég megismert patisszont sorolta. Ezekkel sok hasonlóságot mutat, és környezeti igényeik is megegyeznek.

A növény erőteljes növekedésű. Nagy, karéjos, márványozott felületű levelei csőszerű, hengeres, belül üres levélnyélen ülnek. Guggonülő természetű, vagyis indákat nem fejleszt. Ha azonban kereszteződik - ami gyakran előfordul, ha a közelben tököt vagy dinnyét is termelnek - akkor maga is szétterül, ami persze korántsem kedvező jelenség. Virágai váltivarúak: egy bokron, de külön-külön jelennek meg a Sárga, tölcséres hím-, illetve nővirágok.

Gyümölcse hasonlít az uborkához; nyúlánk, hengeres, zöld héjú (újabban forgalomba kerültek fehér és sárga héjú fajták is), de nem rücskös, hanem sima felületű. Magja sárgásfehér vagy szürke, lapos, nagyon hasonlít a spárgatök magjához.

A cukkini a talaj szempontjából nem válogatós növény, csak ahhoz ragaszkodik, hogy bőségesen legyen ellátva tápanyagokkal. Melegkedvelő és fagyérzékeny. Szinte fagyjelzőnek is lehetne alkalmazni, mert a májusi és a kora őszi fagyokról a legmegbízhatóbban tudósít. Nagyon élelmes növény, bojtos gyökereivel a vizet még a száraz talajból is felszivattyúzza. Öntözni inkább csak a fejlődés kezdeti szakaszában szükséges.

Minden évben a kert más helyén termeljük!

Minthogy hidegre nagyon érzékeny növény, ezért legkorábban az év 100. napján lehet a magjait állandó helyükre elvetni. Így azonban a tenyészideje rövid, és későn ís kezdi érlelni gyümölcseit. Ezért sokkal célravezetőbb palántákat nevelni belőle. Ez fölöttébb egyszerű eljárás.

Március végén, április elején tölts meg egy joghurtos vagy tejfölös műanyag poharat jó minőségű kerti földdel, és ültess ebbe három szem cukkinimagot 2-3 cm mélyen. Meleg helyen a magok egy hét alatt kikelnek. Ekkor állítsd az edényeket a két ablakszárny közé, napos helyre, és rendszeresen öntözd őket. Amikor már három-négy lomblevelük van, ki lehet állítani őket a szabadba, hogy edződjenek, és kiültetésükre május első napjaiban kerül sor. De ne ültesd ki valamennyit, hanem csak a növény felét. A másik felével várd meg a fagyok elmúltát. Ha a májusi fagyos-szentek a korán kiültetett palántákat elpusztítanák, akkor lehet bevetni a tartalékot.

A cukkininak tágas helyre van szüksége. Fészkeket készítünk a számára oly módon, hogy az ősszel felásott talajból - egymástól egyméternyi távolságban - kiemelünk néhány kapavágásnyi földet. Az így keletkezett gödörbe 2-3 kg istállótrágyát vagy műtrágyával összekevert komposztot teszünk, a földet visszahúzzuk a gödörbe, és azt tányérszerűen alakítjuk ki. Ebbe a fészekbe ültetjük el a műanyag pohárból földdel együtt kiszedett palántákat, és alaposan beöntözzük őket. Ha mind a három palánta megeredt, akkor később egyet vagy kettőt más fészekbe ültethetünk át.

A cukkinit dombos ágyba is ültethetjük. Ennek a művelési módnak számos előnye van. Ezek közül a fontosabbak, hogy a vegyes ültetés következtében egyik növény a másikat támogatja, továbbá, hogy a beültethető terület megnő, és a jobban felmelegedő talajon a növények korábban érlelik be termésüket, mint a sík felületű ágyásokban.

A dombos ágy előkészítése ősszel kezdődjék. A másfél méter széles és tetszőleges hosszúságú ágy helyét észak-déli irányban jelöljük ki, mert így kapja a legtöbb napfényt és meleget. Az ágy közepén gallyakat, napraforgószárat, évelők, dália, paradicsom szárát halmozzunk fel. Erre egy réteg gyeptéglát rakunk a füves részével lefelé fordítva. Ezután egy réteg levél következik, amit földdel keverünk el, majd 15 cm vastag humuszréteggel fedjük be az ágyat, amely így egy méter magas lesz. Ennek a tetejébe ültethetjük a cukkinipalántákat - a többi növény békés társaságába.

Nyáron a bokrok környékét gyomláljuk és rendszeresen kapáljuk.

A cukkininak kevés ellensége van. A meztelencsigák szívesen tanyáznak rajta, és olykor - különösen esős nyáron - a lisztharmat is megtámadhatja.

Egy családnak elegendő 3-4 bokrot ültetni. A gyümölcsöket folyamatosan szedjük a nyár közepétől a fagyokig. A legízesebbek a kb. 25 cm hosszúságú gyümölcsök. Ha idejében szedjük le őket, akkor a tő több virágot és termést hoz.

Érdemes legalább egy termést meghagyni magnyerés céljából. Az ilyen gyümölcs őszig teljesen kifejlődik (2-3 kg és 60-70 cm hosszú is lehet). A termést hosszában felhasítjuk, és kiszedjük belőle a magokat. Ezeket meleg vízben tisztára mossuk, és megszárítjuk a következő évi vetéshez.

Felhasználása

A cukkini igen sokféleképpen készíthető el. A fiatal gyümölcsökből - az uborkához hasonló - saláta lesz. Felhasználható leves, pörkölt, sütemény és pástétom alapanyagaként. A lecsónak is jellegzetes ízt ad.

Finom étel a töltött cukkini, amely oly módon készül, hogy a gyümölcsöt hosszában kettévágják, a közepét kivájják és megtöltik tojásos, gombás vagy húsos masszával, esetleg kolbásszal. Az így előkészített cukkini tűzálló edénybe kerül, leöntik tejfölös mártással, és sütőben negyedóra alatt megsütik. Szép barnára pirul. Jó étvágyat hozzá!