Hiába látjuk lépten-nyomon a régi szőtteseken, az agyagedényeken és a faragott ládákon, ez a szép virág bizony csak a XVII. század közepe táján terjedt el Magyarországon.

Történet

Eredetileg Perzsiából származik; a neve - tuliban - turbánt jelent perzsa nyelven, és a fejdísz és a virág alaki hasonlatosságára utal. A latinos Tulipa néven először Conrad Gesner írta le 1560-ban. Nyelvemlékeinkben a tulipán szó először a XVII. század 40-es éveiben fordul elő.

Az viszont több mint valószínű, hogy az első tulipánok hozzánk előbb jutottak el Törökországból, mint Európa nyugatibb országaiba. Takáts Sándor írja Rajzok a török világból című művében (1917), hogy "A török mindig virág-és fakedvelő nép volt".

Szebb regék a rózsáról, bájosabb mesék a tulipánról sehol se támadtak mint török földön. De nem csak a mesék - a hagymák is vándoroltak. Buda és Konstantinápoly között élénk forgalom zajlott és a hírnökök, követek között szép számmal akadtak szenvedélyes kertészek is, akik tulipánhagymákkal a tarisznyájukban tértek meg hosszú útjukról. Batthyány Boldizsár ugyan hadvezérként örökítette meg a nevét, de a kertészkedés tudományában is jeleskedett, az ő kertjében a XVI. Század utolsó évtizedében már nem volt ismeretlen növény a tulipán.

A törökök a hazájukból származó sokféle növényt, virágot, gyümölcsöt meghonosították nálunk. Esztergom környékét török kertek borították, Kanizsa várdombjának oldalát gyümölcsöskertek uralták. Evlia Cselebi török utazó és író elragadtatással emlegeti a török kerteket, többek között az óbudai lőpormalmot, amelynek környékén tulipánkert volt.

A XVII. század Európája a tulipántól volt hangos, és főként Hollandiában dühöngött a "tulpománia". Termelték és adták vették a változatos tulipánhagymákat; családok meggazdagodtak és tönkrementek a tulipánon, vagyonokat áldoztak, és hihetetlen áldozatok hoztak a fekete tulipánok előállításáért. Olyan volt ez, akár csak az aranycsinálás láza, de ahogy aranyat sem sikerült előállítani, úgy nem tudtak fekete tulipánt sem nemesíteni. Végül, 1637-ben törvénnyel vetettek véget a tulipánhagymákkal folytatott üzérkedésnek. Ma már a hollandusok számára is nálunk termelik az edzettebb, ellenállóbb tulipánhagymákat.

Termesztése

A tulipán a legkedveltebb és a legelterjedtebb tavaszi virágunk; élénk színű, dekoratív kelyhei nem csak a kertek, de a közterületek dísze is.

A tavaszi virágzást az előző ősszel kell előkészíteni, mert a tulipánhagymákat szeptemberben, októberben kell elültetni. Mindenütt megterem, de legjobban a napos helyeken, homok - vagy laza talajokon érzi magát. A nyirkos, vízállásos magas talajvizű helyeken a hagymája gyorsan elromlik.

A helyét gondosan kell előkészíteni, a szerves trágyázást meghálálja, de ha erre nincs lehetőség, akkor a talajjavító komposzt, vagy a tőzeges fekáltrágya is megteszi. A sovány talajokban - felásásuk előtt - keverjünk még ezen kívül négyzetméterenként ötven gramm komplex vegyes műtrágyát is és ez után minél mélyebben lazítsuk fel a talajt.

Virágoztatásra a nyolc - tíz centiméter körméretű hagymák alkalmasak; a kisebbek a következő évben még nem virágoznak biztonságosan. A hagymákat egymástól 15-20cm távolságra ültessük, és lehetőleg ne egyesével, hanem kis csoportokban. A hagymák 8-10cm mélyen legyenek a földben, csúcsukkal felfelé. A betelepített területet ajánlatos lombbal, náddal, szalmával vagy tőzeggel betakarni a talaj átfagyása ellen, de az el nem bomló takaróréteget a tél végén el kell távolítani.

A virágok elnyílása után ne engedjük a magházakat kifejlődni, hanem a virágszár csúcsát törjük le. Így megkíméljük a hagymákat attól, hogy a magvak kifejlesztésére tápanyagot használjanak fel, tehát erősebb, nagyobb új hagyma fejlődik a földben. Elvirágzás után a tulipán levelei fokozatosan elhervadnak, elsárgulnak, megbarnulnak, vagyis a növény behúzódik. A kertben nyáron a tulipánok helyére (voltaképpen a behúzódott hagymák közé) egynyári virágokat ültetünk.

A tulipánhagymákat célszerű három évenként felszedni és új helyre telepíteni. A kiszedendő hagymák teljes behúzódását ne várjuk meg, mert akkor esetleg nem találjuk meg a hagymákat a földben, vagy összekeverjük a különböző fajtákat, színeket. Ezért amikor a levelek már "megtértek" (körülbelül júliusban) kezdjük meg a hagymák kiásását. Az időpontot akkor választottuk meg helyesen ha a földből kiszedett hagymák már nem fehérek, hanem felületüket sötétbarna, lehámló pikkelylevelek borítják. A kisebb-nagyobb hagymákat válogassuk külön, mert az anyahagymák mellett fiókhagymák is "születtek". Ezek nem alkalmasak közvetlenül virágoztatásra, hanem "iskolába" kerülnek.

A kiszedett hagymákat 10-15cm szárral kössük fajtánként kis csomókba, és árnyékos - semmi esetre sem napos -, szellős helyen szárítsuk meg őket. Később rakjuk át a hagymákat lapos ládába, vagy papírzacskóba és sérülésmentesen őrizzük őket a kiültetés idejéig.

A különválogatott apró hagymák is pihennek szeptemberig. Ekkor a veteményeskertben készítünk elő számukra helyet: a földet megterítjük érett komposzttal, és mélyen felássuk, majd a hagymákat az előre kihúzott 5cm mélységű árokba úgy vetjük el, hogy közöttük 2-3cm távolság legyen. A következő évben kikelő hagymákat ne hagyjuk virágozni, a virágszárukat még bimbós állapotukban törjük le, hogy inkább a hagymájuk erősödjék. A levelek behúzódása után a hagymákat felszedjük, a nagyobbakat virágoztatásra használjuk fel, a kisebbeket pedig még egy évre ismétlő iskolára utasítjuk.

Sok gondot okoz a kertészkedőknek a tulipánvírus terjedése. Ez ellen leghatásosabban úgy tudunk védekezni, hogy az elnyílott virágokat idejében letördeljük és elégetjük. Egyéb eljárások nem igen vezetnek eredményre. A legbiztosabb megelőzés ha egészséges hagymát vásárolunk.

A kertekben nagyon sok féle tulipánt ültetnek, ezek között vannak nagyon korán virágzók (T. kaufmanniana), középkoraiak (T. tarda) és későn virágzó (T. fosteriana) típusok. Ezen utóbbiak között nevezetesek a Darwin-hibrid tulipánok, amelyek erős szárukkal, pompás virágokkal tűnnek ki társaik közül. Nagyon divatosak mostanában az elegáns virágalkatú liliomtulipánok és a rojtos szirmú, nagy virágú papagájtulipánok.

Felhasználása

Kiültethetjük a hagymát ágyásokba a kert egyik kiemelt részébe. Ilyenkor azonos színű fajtákat ültessünk, mert a vegyes színek nem olyan mutatósak. Sziklakertbe, évelők közé a vad, ún. botanikai fajok, vágásra a hosszú szárúak, nagy virágúak alkalmasak.

A tulipánhagyma hajtatható is. Ha szeptemberben cserepezzük be, és árnyékos védett helyen a szabadban tartjuk, majd januárban visszük be a szobába, ahol kezdetben 8-12 °C-on tartjuk, majd a hőmérsékletet 18-20 °C-ra emelve virágoztatjuk ki a növényt.