A muskátli nagy előnye, hogy megfelelő helyen és rendszeres öntözéssel szinte állandóan virágzik. Szépségét csak fokozza, ha olykor levéltrágyás oldattal megöntözzük, megpermetezzük, és az elszáradt virágzatoktól megszabadítjuk. Nagy kár, hogy a muskátlik népes családjának többi tagja csak lassan terjed. Pedig a fehér és a rózsaszín virágúak mellett helye volna nálunk is- nemcsak a tőlünk nyugatra fekvő országokban- a csüngő növésű muskátliknak, tudományos nevükön a Pelargonium peltatumoknak is az ablakok, erkélyek, épületek díszítésében.

A muskátlitövek átteleltetése vissza-visszatérő problémája a kertbarátoknak. Az átteleltetés gondját csökkenthetjük azzal, ha most, júliusban a legszebb tövekről erőteljes dugványokat szedünk és azokat meggyökereztetjük.

Mindig az erős szárak hajtásait szedjük meg dugványozáshoz. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen, és úgy kell megvágni, hogy az alsó szárcsomó alatt kb. fél cm hosszúságú szárcsonk maradjon. A virágkezdeményeket és a nagyobb leveleket levágjuk a dugványról és félárnyékos helyre, mintegy 3-4 cm mélyen a földbe ültetjük.

Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Így a fagyok beállta előtt fölszedhetjük őket, cserépbe ültetjük, és fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátlitövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és bővebben virágzanak, mint az átmentett öreg tövek.