Jól megtermett, erőteljes alkatú, mélyhangú, kicsit lassú mozgású, de nagyon tevékeny embernek ismertem meg. Munka közben mindig kék kötényt és bőrpapucsot viselt. Pöttömnyi gyerkőc voltam, amikor megismertem és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem csak én szerettem őt, hanem ő is kedvelt engem. Meghallgatta csacskaságaimat, sok okos dologra megtanított és mindig segítségemre volt gyerekkori vágyaim teljesülésében.

Jóska bácsi volt a majorgazda Halmajon. Feladatait igen nehéz volna körülhatárolni, mert voltaképpen ő tartotta karban az egész majorságot: az udvart, a raktárakat, a magtárt, a dohánypadlást és a két borházat. Nála voltak a kulcsok, ő volt mindenfajta kincsek legfőbb őre. Mindig sok munkája volt, sohase láttam ölbe tett kézzel üldögélni, vagy szükségtelenül hosszasan beszélgetni. Arany keze volt, ahogy mondani szokták. Mindent meg tudott "reparálni", a kútszivattyútól a kapuzárig, de készségesen segédkezett a tehenészetben a nehéz elléseknél és a hízottsertések mázsálásánál is.

Mi, gyerekek gyakran rászorultunk a támogatására. Tőle kértünk anyagokat, amelyeket - többnyire szigorú apám tudta nélkül és némi dörmögés után - egy fejre nyomott barack vagy egy könnyű arclegyintés kíséretében adott át. A dolgok elvégzéséhez azonban mindig vidáman és készségesen adott nagyon praktikus tanácsokat.

Két eseményt szeretnék most felidézni!

Együtt volt a szokásos társaság: pesti unokabátyám, Tóni, aki többnyire nálunk töltötte a vakációt, Berta Laci, aki később tanító lett, Kovács Jóska, akiből magas rangú katonatiszt vált és Szalóki Béla a későbbi téeszelnök. Tóni javaslatára és tervei alapján katapultot akartunk készíteni, mert a közönséges íjjal való nyilazás már kezdett unalmassá válni, a római katapultot hatásosabbnak és izgalmasabbnak véltük. Persze, az elkészítéséhez sokféle faanyagra volt szükség és ezeket Jóska bácsi teremtette elő. Hosszú és fáradságos munkával elkészült a mű és - még most is pirulva vallom be, hogy - sok ablaküveg vált az áldozatává.

Még jelentékenyebb alkotásunk volt egy kis ház, amelyet saját kezűleg építettünk fel a kertben. A koncepcióban a legizgalmasabb az volt, hogy a ház falát a földbe süllyesztettük és arra került a tetőszerkezet. Az épület két helyiségből állott és idegen csak külön engedéllyel léphetett a belső, parancsnoki szobába. Itt nagy italozás folyt: a legdivatosabb üdítőital, a Tutti-Frutti névre hallgató, édes, szénsavas lé fogyott hihetetlen mennyiségben! A hozzá illő kiváló étkek (lángos, macok, pogácsa stb.) pedig a családi konyhákból származtak hozzánk.

Jóska bácsi több évtizedig dolgozott a családunknál. Neki, magának is kedves, szép, népes családja volt és szép háza, kertje és kaszálója a patak partján. Akkortájt még egyszerű felszereléssel is sikeresen lehetett horgászni, sőt a "zúgóban" még rákásztunk is.

A második világháborúból hazatérve rövidesen megnősültem. Simon József volt a házasságkötésem egyik tanúja.