Ez még az én számomra se számított különlegességnek, hiszen minden mezőgazdasági szakembernek kötelessége volt, hogy megismerje a Nagy Példakép élenjáró mezőgazdaságát és hazahozza annak megvalósítandó tapasztalatait.

Mi akkor Ukrajna gazdag földjeit igyekeztünk megismerni és eljutottunk a gyönyörű Szevasztopolba is. Filmből és irodalomból ismerős volt ez a forgalmas, hatalmas kikötőváros és azt is tudtam róla, hogy a világ legtehetségesebb hegedűművészei az ottani gettó egyik utcájában születtek.

Szevasztopol ma
Forrás: oroszorszag.blog.hu

Nekem azonban akkor más privát-gondom volt : elindulásom előtt azt a feladatot kaptam feleségemtől, hogy hozzak neki hat darab podsztakancsikot. Így nevezik azt a füles edényt, amelybe a forró teát tartalmazó poharat állítják.

Csehov és Tolsztoj műveiben többször szerepel és a színpadképben látható ez a jellegzetesen orosz edény. Hát ebből kellett volna nekem néhányat hazai használatra vásárolnom. Nem voltam rest és felkerestem sok üzletet, számos városban, de podsztakancsik sehol se volt kapható. Igaz, nem ez volt az egyetlen hiánycikk a nagy és gazdag országban! Szevasztopol egyik legelegánsabb üzletében mutattak nekem, a külföldinek nagy titokban, de az - állítólag - aranyból volt és persze arra nem futotta volna a napidíjamból. úgyhogy nehéz szívvel ugyan, de lemondtam a podsztakancsik vásárlásának a lehetőségéről.

Hazafelé vasúton utaztunk. Egy-két órányi utazást követően megjelent a fülkénk ajtajában egy terebélyes gyezsurnaja, aki teát kínált - PODSZTAKANCSIKBAN. Szép, fémötvözetből készült, öntött edények voltak, rajta a szovjet vasutak emblémájával és gazdagon elhintett csillagokkal. Mondtam a felszolgáló asszonyságnak, hogy én két hete keresek az Unióban podsztakancsikot, de eredménytelenül és hogy mennyire el vagyok emiatt keseredve. Sebaj - mondta volt a hölgy - itt a nagy alkalom, tőlem kaphat korlátlanul. Két rubelt fizettem a podsztakancsik darabjáért.