A nyári hetekben magyar turisták tízezrei indulnak útnak, hogy jól megérdemelt szabadságukat az Adriai-tenger partjain töltsék el. Magam is autóba ültem és utamat Rijeka - az egykori Fiume - felé vettem. Karlovác után az egyik megállóban kis pihenőt tartva mellettünk állt meg egy magyar rendszámú autó, amelyből egy fiatal ember szállt ki és hozzám fordult: Gyuri bácsi, ez már a mediterrán? - kérdezte.

Válaszomat röviden itt is leírom: mediterránnak a szubtrópusi klíma egyik típusát nevezik, amelynek jellegzetessége a hosszú, meleg és száraz nyár és az enyhe, csapadékos tél. A tenger már a nyár elején felmelegszik, és sokáig alkalmas marad a vízi sportok folytatására. Ez az időjárás a legjellemzőbb a Földközi-tenger partvidékén, így az Adrián is. A partvidékhez közeledve érkezünk el a mediterrán kapujába, ahol legfeltűnőbbek a szürkésfehér mészkőből álló hegyek kopár sziklacsúcsai, a hegyoldalakat borító karsztbokorerdők és a völgyekben magasodó örökzöld fekete tölgy (Quercus ilex) erdők. A napfényes tisztások gyakori növénye az alpesi szamártövis, a havasszépe és a havasi gyopár.

A termesztett növények közül igen gyakori a szelídgesztenye, a szőlő, a babér, a gránátalma és a leander. Aki a napozás után egy kis sétára indul a "szabad természetben", az megismerkedhet a vidék gazdag lepkevilágával és a vadon élő gombák sokaságával.

Különleges élményt nyújt, ha megfigyelik a madarak, pl. a szirti sasok és a fakó keselyűk fészkelő helyét, repülésük tökéletességét. És persze jellegzetesek a mediterrán illatai, amelyeket a levendula, a rozmaring, a kakukkfű terjeszt és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ide látogatók megkóstolják a vidék különleges zamatú borait.

Aki pedig elegendő kalandvágyat érez magában, az nem csak búvárkodhat és gyűjthet kagylót, csigákat, tengeri sünt és csillagot, de este megkóstolhatja az egyik hangulatos kisvendéglőben a "tenger gyümölcseit" is.