Kis családom egzisztenciája teljesen bizonytalan volt, még bennem remegett a második világháború emléke, a megpróbáltatások és a megalázások minden borzalma, majd a kuláklét nyomorúsága és iszonyatos hévvel kerestem a túlélés, a kibontakozás lehetőségét.

Ekkor alakult meg a Fővárosi Tanács Kertgondozó Vállalata Galambos József igazgató vezetésével. Galambos különös személyiség volt. Korábban a nagyhatalmú földmunkás szakszervezet egyik vezetője, aki tántoríthatatlan és alázatos szolgája volt a kommunista eszméknek, pártjának, de ugyanakkor jó szándékú művelője a kertész szakmának. Sokan rettegtek tőle, még többen gyűlölték, megvetették, kifigurázták, de bíztak is abban, hogy képes valamit tenni az akkor se nagyon támogatott szakma érdekében.

Nők lapja címlap 1951-ből
Forrás: www.retronom.hu

Galambos nimbuszának is nagy része volt abban, hogy megalakult a kertgondozással foglalkozó nemzeti vállalat. (Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben az időben Budapest még "az ország legnagyobb faluja" volt, számottevő mezőgazdasági termeléssel és sok tízezer kiskerttel. A Rózsadombon még hegyközség, a fővároshoz csatolt falvakban gazdaszövetkezetek működtek - nem is eredménytelenül.) A megalakult vállalatnak feladatul adták, hogy nyújtsanak segítséget a tulajdonosoknak a kertjük szakszerűbb megműveléséhez abban a reményben, hogy a kertek "zsengéi" is hozzájárulnak az akkor igen gyenge, színvonaltalan zöldség-és gyümölcsellátás megjavításához.

Ahogy az akkortájt szokásos volt, kinevezték a vezetőket, létrejött a népes központi apparátus irodákkal, titkárnőkkel, titokzatos személyzeti osztállyal, gépkocsivezetőkkel, anyagbeszerzőkkel. Azután megszervezték az ugyancsak népes körzeti központokat, szervezőket, tanácsi összekötőket állítottak munkába, szerszámokat, eszközöket, anyagokat szereztek be, hosszú, bőbeszédű és áttekinthetetlen szerződéseket kötöttek a szolgáltatást igénybe venni szándékozó kerttulajdonosokkal és lassacskán, döcögve megindult a munka. Én is kertgondozó lettem!

Kertészmérnök lévén a veteményes ágyások felásását, a gödörásást, a kapálást ritkán bízták rám, nekem inkább a metszés, a növényvédelem, az ültetés volt a feladatom, de - visszatekintve - ma is bizton állítom, hogy életemnek egyik nagyon tanulságos időszaka volt ez, amikor az emberi kapcsolatokból igen sok, később jól hasznosítható tapasztalatot sikerült összegyűjtenem. Ma is örömmel emlékszem vissza néhány pesterzsébeti és pestszentimrei megbízónkra, akiktől sok társadalmi bölcsességet hallottam és akikkel - a munka szünetében - jóízűen fogyasztottunk el egy-egy pohár kútban hűtött hosszúlépést!