Ezek közé tartozott Börcs Laci bácsi, aki iparosember volt, de pártfeladatképen azt a megbízást kapta, hogy legyen igazgatója a Nándorpusztai Állami Gazdaságnak. Becsületes, tapasztalt parasztember lévén tisztességgel ellátta a rábízott munkát, nem értett ugyan a gazdálkodáshoz, se a vezetéshez, de azért - sok helyi tapasztalata lévén - elboldogult a feladatával. Azután bekövetkezett a szokásos átszervezés, a Nándorpusztai Állami Gazdaság beolvadt a jogutód Mányi Állami Gazdaságba, amelynek akkor már én voltam a főagronómusa.

Mány, Nándorpuszta, Fuchs-kúria
Forrás: www.ementor.hu

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az idő tájt is léteztek ám okos vezetők. Ezek közé tartozott egy Kóbor György nevű, jól futó fiatal közgazdász, aki egy időben a pártközpont táján tevékenykedett, azután a megyei állami gazdaságok igazgatóságának a vezetője volt. Egy határszemle alkalmával négyszemközt beszélgettünk, és azt mondta nekem: tudod én csak olyan embereket szeretnék magam körül látni, akik a saját szakmájukból többet tudnak és a jelentősebbet teljesítenek, mint én. Az egészet, az összehangolást, azt majd én fogom a legjobban elvégezni! Úgy gondolom, hogy más kérdéseket is ilyen világosan láthatott, mert néhány év múlva disszidált Kanadába és soha többé nem jött haza!

De térjünk vissza Laci bácsihoz, aki az átszervezés után annak a gazdaságrésznek lett a kerületvezetője, ahol korábban igazgató volt. Degradálták és ezt nehezen volt képes tolerálni. Velem is merev viszonyt alakított ki, csak a legszükségesebb mértékben tartottunk kapcsolatot, de ez a kapcsolat korrekt volt, megértette és végrehajtotta az utasításaimat. Mert, hogy akkor még katonás fegyelem uralkodott az állami gazdaságokban: ha egy vezető megjelent egy munkahelyen, akkor az alárendelt jelentést volt köteles adni, a munkaértekezletek is inkább kaszárnyai jellegűek voltak, mint szakmai megbeszélések.

Egy idő után kezdtünk összehangolódni Laci bácsival, aki megértette, hogy én is csak a vállalt feladatomnak kívánok eleget tenni - talán más stílusban, mint ahogy ő megszokta, de nekem is az volt a fontos, mint neki: a munka becsületes elvégzése. És akkor kezdte elhagyni az eddigi megszólítást: Bálint elvtárs, és egyre gyakrabban szólított Gyuri bácsinak, jóllehet én húsz-huszonöt évvel fiatalabb voltam nála. Én pedig - barátságos gesztusát honorálva - elkezdtem őt Laci bácsinak tisztelni. És így éltünk, dolgoztunk egymás mellett néhány évig: én Laci bácsinak neveztem, ő pedig Gyuri bácsinak mondott engem. Jól megfértünk egymással és ma is tisztelem, becsülöm az emlékét.