Kevésbé ismert nemzetség a gyertyánszilek nemzetsége, melynek ZELKOVA nevet adták. Ide tartozik a nálunk ostorfaként ismert CELTIS nemzetség. Végül két, szubtrópusi területeken élő PLANERA és TREMA nemzetség.

Jelentős szilfák

Svájcban a Morges deux Ormes faluban két óriási öreg szilfa volt, melyeket 1541-ben ültettek. Az egyik már kidőlt 1824-ben. A másik törzsének kerülete 17 méter volt 1851-ben, 310 éves korában.

Magyarországon található sok jeles fa közül csak néhányat sorolok fel.

Ulmus minor = mezei szil

Leghíresebb a balatonakarattyai Rákóczi fa, melynek kerülete 750 cm volt. Sajnos már elpusztult. Elnevezésének nincs valós alapja. Csákváron van egy 490 cm kerületű, 300 éves példánya, és Vértessomlón egy 340 cm kerületű, 220 éves.

Ulmus laevis = vénic szil

Szarvason van egy 400 cm kerületű 120 éves, és Hajdúhadház-Tégláson egy 540 cm kerületű.

Ulmus glabra = hegyi szil

Csákváron van egy 650 cm, Dióskálón egy 560 cm és Szekszárdon egy 535 cm kerületű.

Ulmus pumila = szibériai szil

Budapesten van egy 170 cm kerületű, ami kicsinynek tűnik a fentiek után, de ez a faj kisnövésű, csak 15 m-es lesz, szemben a többi 30-40-méterre növővel.

A szilfa használhatósága

Nagy mennyiségben ültették ligeterdőkbe, ipari felhasználásra. Hogy ne legyen görbe, 7 évente megnyesték. Fája vízbe merülve is szilárd marad, mint a tölgy és az éger. Főként kocsikereket, vízimalom lapátkereket, cölöpöket és ágyútalpat készítettek belőle. Már a középkorban nagyon népszerű volt, Franciaországban, mint kastélyparkok és sugárutak díszítésére.

Észak-Amerikában is nagyon kedvelték jódtulajdonságai miatt:

-         gyorsan növekedik

-         jól alkalmazkodik a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz

-         ellenáll az erős szeleknek

Keménysége, jó munkálhatósága miatt felhasználták facsavarok, kerekek, facipők készítésére és hajótest építésére az apálykor a parton maradó, laposfenekű hajókhoz (flobarts).

Főként a kislevelű kínai szil (Ulmus parviflora) nagyon alkalmas bonsai nevelésére. Gyökérdugványról könnyen szaporítható úgy, hogy megőrizze a kiválasztott fa tulajdonságait. Magvetéssel szaporítva változékony a szaporulat.

Gyógyhatásai

Rügyeit a gemmaterápiában hasznosítják (gemma=rügy).

A gemmaterápia a rügyek, valamint a zsenge hajtások, gyökerek természetgyógyászati felhasználását jelenti. Ezekben a fiatal részekben magas a hormon, enzim, nukleinsav és mikroelem tartalom. Rendszerint glicerinben, és alkohollal oldják ki az értékes anyagokat, majd vízzel hígítva ihatóvá teszik az oldatot, melyek a következő bajok gyógyítására használnak: izületi kopás, elhízás, húgyúti fertőzések, érrendszeri betegségek, álmatlanság, ekcéma, immungyengeség, frontérzékenység.

A vörös szil kérgének belső rétege gyógyhatású anyagot, mézgát tartalmaz, amely hatásos gyomorrontásra, megfázásra, torokfájásra, sebgyógyulásra, gyomorfekélyre, égési sebekre.

A szilfák fenyegetett állapota

A szilfák nagy része elpusztult néhány év alatt, a szilfavész nevű (Ophiostoma novo-ulmi) másnéven a szilfa hollandi betegsége miatt. A betegséget a szil szijácsszú terjeszti, de a közeli növények a szomszéd gyökérzetétől is megfertőződhetnek.

Legérzékenyebb a hegyi szil (Ulmus glabra) a mezei szil (Ulmus minor) és a vénic szil (Ulmus laevis). Ellenálló, de nem mentes a turkesztáni szil (Ulmus pumila) és a japán gyertyánszil (Zelkova serrata).

Franciaországban 1990-2000 között kiszelektáltak több kevésbé érzékeny klónt a három fő fajból, amelyeket már kezdenek elszaporítani.

Az amerikai szilnél is találtak ellenálló fajtákat; Liberti Elm, Valley Forge, New Harmony. Igaz, már 1920-ban létezett egy ellenálló fajta, a Princeton Elm.

Az amerikai és a kínai szil keresztezéséből származó hibridek is ellenállónak bizonyultak.

A két legellenállóbb típus

1.) A japán hibrid (Ulmus x resista) két fajtája a ’Sapporo Autumn Gold’ és a ’New Hozizon’. Sajnos jellemzőikben meglehetősen különböznek az európai szilektől, kisebb termetűek, ágrendszerük bokorszerű.

A ’Sapporo Autumn Gold’ az Ulmus pumila és az Ulmus davidiana var. japonica hibridje, Resista néven forgalmazzák. Életerős növény, de csak 10 m magas, és 4 m széles fa lesz belőle. Elágazásrendszere bokorszerű, ha törzses fát akarnak nevelni belőle, akkor a faiskolában karózni kell, és gyakran tisztogatni a törzsét. Lombja ősszel aranysárgára színeződik. Szűk utcák fásítására, nyírott és szabad sövénynek is alkalmas.

2.) Többszörös hibrid, 4 mezei szil (Ulmus minor), 3 hegyi szil (Ulmus glabra) és a himalájai szil (Ulmus wallichiana) az ősei. ’Nanguen’ a neve, de a kereskedelemben Lutece néven forgalmazzák.

Törzse 1-2 m-es magasság után 3-5 meredeken álló ágban folytatódik, nyitott koronában. Várható magassága 30 m, szélessége 15 m. Tavasszal viszonylag későn hajt ki.  Fagytűrő mínusz 30 fokig. Leveleiről könnyű felismerni, majdnem kör alakúak, 11 cm hosszú, 10 cm széles kicsiny hegyes csúccsal, világoszöld színű, durva felületű.

A mesterséges fertőzések után nagyon ellenállónak találták.

Szibériai, avagy turkesztáni szil, amely a csodasövény anyagát adja, részletesebb ismertetést érdemel

A tudományos neve: Ulmus pumila. Ennek egy változat az  Ulmus pumila celer, amely nagyon alkalmas sövénynek.

Ulmus = szilfa, pumila = törpe növésű, celer = gyors.

Tulajdonságai

Az alapfaj 8-10 méter magasra nő, messze elmaradva a nálunk honos mezei sziltől, amely 30 méteresre is megnő. De nemhiába kapta a „gyors” jelzőt, mert egy év alatt képes 1-1,5 métert is nőni.

Merész dolognak tűnhet, hogy egy viszonylag nagyra növő fából sövény neveljünk, de nem szokatlan dolog, már régóta nevelnek sövényt a 25 méteresre növő gyertyánból, vagy a 30 méteresre növő lucfenyőből is.

A turkesztáni szil nagyon jó fagytűrő, és jól megél törmelékes vagy homoktalajon is.

Ellenálló a szilfavész nevezetű gombabetegségnek, mely szinte teljesen kipusztította Európában a mezei szilt, a vénic szilt és a hegyi szilt.

Egyéb tudományos nevei:

Ulmus pumila var. microphylla

Ulmus pumila var. arborea

Ulmus pumila var. genuica

Ulmus turkesztanica

Ulmus turkesztanica celer

Ulmus pinnato -ramosa

Ulmus campestris var. pumila

Ulmus manshurica

Zelkova carpinifolia

Zelkova humilis

(Sajnos a növények, és főként a dísznövények elnevezésében nagy zűrzavar van, egy növénynek sok neve lehet, és gyakran változik, hogy éppen melyik érvényes. GG)

Fajtái:

’Chinkota’ magról szaporított, nagyon tűrőképes.

’Coolshade’ hibrid, nem érzékeny a széltörésre.

’Improved Coolshade’ gyorsabban növő, nagy tűrőképességű.

’Dropmore’ gyorsan növő, kislevelű.

’Lincoln’ szilfavésznek jól ellenálló, sokáig zöld levelű.

’Morton Plaisman’ (Vanguard) betegségre nem érzékeny, jól tűri a zord éghajlatot.

’New Horizon’ betegség-ellenálló, szívós, 12 m magas, 7 m széles, tojásdad koronájú, kiváló utcai fa.

’Pendula’ csüngő ágú

’Urban’ jól tűri a városi körülményeket, 15 m magas.

’Puszta’ magyar szelekció, 10-12 m magasra nő.

 

BETŰRENDES ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT A FAJOKRÓL

Szilfák nemzetsége =  ULMUS

fajnév	szinoníma	magyar név
alata		szárnyas
ambigua
americana	angustifolia	amerikai, fehér, kévés termetű
arbuscula
bergmanniana
canescens		szürkelevelű
castaneifolia
chinensis	parviflora	kínai
chumlia
davidiana
densa
elliptica
glabra	montana, scabra	hegyi
glaucescens
japonica		japán
laciniata
laevis	effusa	vénic
lamellosa
macrocarpa
mexicana
minor	campestris, carpinifolia, glabra, crassifolia, var. minor, foliacea	mezei, gyertyánlevelű, cédrus
minor var. vulgaris	procera, campestris	érdeslevelű
minor f. suberosa		cserjés, paraléces
minor var. cornubiensis	stricta	kelta
pedunculata		csüngő
plottii
procera		angol
propinqua
pumila	campestris var. pumila, microphylla, manshurica	szibériai, turkesztáni
rubra	fulva	vörös
serotina		szeptemberi
szechuanica
thomassii		parás
villosa
wallichiana
wilsoniana
x elegantissima
x hollandica (glabra x minor)
x notha
x viminalis		kosárkötő

 

Gertyánszilek nemzetsége = ZELKOVA

carpinifolia		kaukázusi
serrata	acominata	japán
sinica	schneideriana	kínai
abelicea		krétai
schneideriana		déli