Most ősszel fagymentes helyre kell őket menekítenünk, mert déli származásúak lévén a nálunk szokásos téli hideget nem viselik el. Ezeknek a növényeknek igen eltérő a hőmérsékleti, a víz, a fény iránti igénye, sőt esetleg speciális kezelést is igényelnek a betelelés előtt.

Téli szenvedéseik gyakori oka az, hogy nem öntözzük őket az igényeiknek megfelelően. Ha télen hónapokig feléjük se nézünk és ez idő alatt a földlabdájuk porrá szárad, akkor ne csodálkozzunk, hogy tavasszal nem kelnek életre! Még gyakoribb azonban, hogy csupa jó szándékból túlöntözzük őket. Ebben az esetben a talajrögök közötti hézagokat víz tölti ki, a gyökerek nem jutnak levegőhöz. A növény egyébként is csak igen kevés vizet vesz fel, aminek következtében a gyökerek elkorhadnak, elpusztulnak. A túlöntözés legalább olyan nagy kezelési hiba, mint ha hagyjuk kiszáradni a teleltetőben levő növényeket.

Most csupán három példát sorolnék fel. A kerti muskátlit kiszedjük a virágládából, a töveket sűrűn egymás mellé a láda földjébe vermeljük és valamennyi fényben részesülő helyen, két-három hetente megöntözve, 4-8 fokos helyen tartjuk tavaszig. Betelelés előtt a tövekről leszedjük az elhalt leveleket és az elnyílt virágokat.

A leanderbokrokat kevés fényben is részesülő helyen, 3-5 fokon teleltetjük. Betelelés előtt meg kell győződni arról, hogy a leveleken nincsenek-e pajzstetvek, mert ezek a teleltetés idején mértéktelenül elszaporodnak. A ritkán látott, de nagyon hálás, egész nyáron virágzó sétányrózsa (Lantana) fácskákat 8-10 fokos hőmérsékletű, világos helyen lehet átteleleltetni. Betelelés előtt a vesszőket vissza kell metszeni, a lombjuk így is többnyire lehull tavaszig.

Nagy kár, hogy a kertészeti üzemek még nem ismerték fel a bérteleltetésben rejlő gazdasági lehetőségeket, pedig ez nagy segítséget jelentene a virágkedvelőknek. De sebaj, ami késik, nem múlik!