A szerény szilva

A Kárpát-medence legelterjedtebb gyümölcsfaja a szilva. Házak táján, kertekben, szőlő között, szórványban, a Tisza árterében és rendezett ültetvényekben terem ez a gyümölcs, amelyet igénytelennek szoktak nevezni, de nem az, csupán szerény és türelmes.

Akkor is terem némi gyümölcsöt, ha nem törődnek vele, de sokszorosan meghálálja, ha művelik a talaját, metszik a koronáját, védik a betegségektől és kártevőktől. Szép és igen ízletes gyümölcsöt érlel, amelyet sokféleképpen lehet hasznosítani: friss gyümölcsként családi fogyasztásra és kereskedelmi áruként hűtőházban tartva, vagy mélyfagyasztva, de lehet belőle kiváló lekvárt főzni, szilvás gombócot készíteni, pálinkát (szilvóriumot) főzetni belőle és aszalni.

Szilva

A korábbi századokban a Besztercei szilvából készült aszalvány magyar specialitásnak számított és nagy keresletnek örvendett egész Közép-Európában. (Ma már alig ismert finom-aszalványt is készítettek belőle Szultána néven: az aszalt szilvát kimagozták és a mag helyére egy gerezd diót vagy egy hámozott mandulát dugtak.)

A szilvának sok fajtája ismert nálunk: külterjes körülmények között érett a Bódi és a Potyó szilva, amely főként pálinkafőzésre hasznosult, de két évszázadon keresztül tartotta a biztos hegemóniáját a Besztercei, valamint a még finomabb zamatú Besztercei muskotály fajta. Ezeket, sajnos végzetesen fenyegeti egy vírus, a sarka-vírus (plum pox), amely a gyümölcsök korai lehullását okozza és védekezni nem tudunk ellene!

A kedvelt Besztercei szilva helyét más fajták veszik át: a Szerbiából származó Cacanska rana, a Cacanska rodna és a Cacanska lepotica, az amerikai eredetű Stanley és a Bluefree, a japánból importált Burbank, az Abundence és a francia (aszalásra különösen alkalmas) Ageni.

Nincs vele sok gond, biztonságosan, sokat és értékes gyümölcsöt érlel a szerény szilva!