Minden kertész álma-vágya, hogy a kertjében déligyümölcsöket termelhessen. Persze az elég relatív dolog, hogy mit nevezünk déligyümölcsnek, mert a 16. század nagy gyümölcsésze, Szikszai Fabricius Balázs még a mandulát, a gesztenyét, a diót, a mogyorót is a déli gyümölcsök közé sorolta.

Most egy, viszonylag biztonságosan termelhető déligyümölcsre szeretném a figyelmüket felhívni.

A gránátalma (Punica granatum) vagy pomagránát Kelet- és Dél-Ázsia növénye, jelentős gyümölcs Afganisztánban és Iránban, de elterjedt Amerikában és Kínában is.

Lehet, hogy a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe, mert a gránátalma igen elterjedt motívuma a népművészetnek. A kertekben, déli fekvésű napos, védett helyen termetes bokorrá növekszik. Dézsás növényként is tarthatjuk, de akkor télen 2-6 °C-os helyen, világosban vagy sötétben pihentessük. Behordáskor érdemes a hajtásokat visszametszeni. (Bővebben a teleltetésről: Edényes növények teleltetése)

Július közepén-augusztusban nyitja skarlátpiros virágait. A teltvirágúak nem termékenyülnek meg, de a szimpla virágúakból sokmagvú bogyótermés érik, amelyben rengeteg, gránátvörös húsba ágyazott mag helyezkedik el.

Az alapfaj 2-3 méter magas bokorrá fejlődik, míg törpe (Punica granatum Nana) változata 50-80 centinél nem nő magasabbra, levele, termése is apróbb. A "sima" gránátalmával szemben a törpe változatnak a termése nem ehető.

Az érett gyümölcsből kellemes zamatú italt készítenek. Ennek erjesztett formája a Szondi két apródja című versben, Arany János által megemlített sörbet.

A gránátalma könnyen szaporítható növény: a gyökeres tősarjakat ősszel lehet leválasztani az anyatőről és védett, napos helyre ültetni.A fiatal növény még érzékeny a kemény hidegre, ezért lombbal, lekaszált fűvel védeni szükséges. A nyár közepén jól szaporítható dugványozással is.

Hogyan fogyasszuk?

Gránátalma vásárláskor kemény, fényes héjú gyümölcsöt válasszunk, a puha, nyomódott példányok már túlérettek. Éles késsel vágjuk le a gránátalma "kalapjánál" egy szeletet. A magvakat tartó hártyáknál vágjunk bele a gyümölcsbe, majd merítsük 4-5 percre víz alá, hogy az értékes hússal körülvett magvak épségben kinyerhetők legyenek. Óvatosan nyomkodjuk ki a magokat, melyek lemerülnek a víz aljára, míg a héj a víz tetején marad, ahonnan könnyen kidobhatjuk. Szűrjük le és már ehetjük is.