Az utcára néző ablakban minden gondozott házban -különösen az eladó lányok házában - kellett lennie két-három cserép fuksziának, ciklámennek vagy afrikai ibolyának, az ámbitus párkányán meg sok-sok cserép muskátli, viola, rozmaring pompázott.

A tavasztól őszig virágos ablakok az első fagyok közeledtével kiüresednek, mert a ládákban levő növények érzékenyek a hidegre, ezért a ládákat rendszerint fagymentes helyre menekítik. Pedig a téli hónapokban még nagyobb szükség volna arra, hogy az ablakban valami élőt, zöldet, vidámat lásson a szobába kényszerülő ember. Ezért jobb volna az ablakládákat (amelyeknek nem árt a hó, a fagy, a zimankó) a helyükön hagyni és növényekkel vagy növényi részekkel feldíszíteni.

A földdel megtöltött ládákba lehet ültetni borostyánt, télizöld meténget (Vinca minor). Az északi fekvésű, napsütést nélkülöző ablakokban ezek egész évben jól mutatnak.

A jól fejlett százszorszép, a nefelejcspalánták már ősszel elkezdenek virágozni, de különösen szépek és nagyon formagazdagok az árvácskák, amelyek tavasszal a muskátlik kiültetéséig gazdagon virágoznak.

Jó szolgálatot tesznek az ablakládákba tűzött örökzöld fenyőágak, vagy a kis tű- és lomblevelű örökzöldek, mint a puszpáng (Buxus sempervirens), az erika, a magyal (Ilex aquifolium) és a mahónia (Mahonia japonica).

Néhány hétig díszítenek a színes levelű növények levágott ágai: a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a mezei juhar (Acer campestre), az ujjas juhar (Acer palmatum) és a szömörce (Rhus cotinus).

Nagy változatosságot kínálnak a bogyós ágak, mint például a piros bogyós tiszafa (Taxus baccata), a borbolya (Berberis Thunbergii), az ördögcéma (Lycium halimifolium), a fekete bogyós borostyán (Hedera helix), a fekete bodza (Sambucus nigra), a fehér bogyós hóbogyó (Symphoricarpos albus), a fagyöngy (Viscum album) és a sárga bogyós homoktövis (Hippophae rhamnoides), valamint a tűztövis (Piracantha coccinea).