A mángold egyike a legrégebben termelt zöldségféléknek. Két típusa van: a levélmangoldnak nagy, vastag, fodros levelei vannak; ezekből spenótszerű főzelék készül, de nagyon alkalmas arra is, hogy húsgombócokat (töltött káposzta) göngyöljenek a háziasszonyok bele.
A bordás mángoldnak vastag, zöldesfehér levélnyele alkalmas húsételek köretének vagy spárga módjára elkészítve. Mindkét mángoldtípusnak van piros levelű, ételek, tálak díszítésére is alkalmas változata.
A mángold gomolymagját a fagyok elmúltával lehet elvetni. Kikelés után az állományt egyelni kell, minthogy a gomolyokból több magonc is fejlődik. Nyári ápolása kapálásból és öntözésből áll, olykor a leveleket a lisztharmat támadja meg, ez ellen porozással vagy permetezéssel kell védekezni.
A levelek folyamatos szedését már a nyár közepén lehet kezdeni és késő őszig lehet szedni őket úgy, hogy egyszerre egy tőről csak két-három levelet távolítsunk el.
Ha a fagyok előtt a mángoldágyást szalmával, lekaszált fűvel betakarjuk, akkor a levélképződés tavasszal igen korán kezdődik meg és a mángold adja a legkorábbi, vitamindús tavaszi főzelék-alapanyagot. A második évben a mángoldtövek felmagzanak és a magot beérlelve elpusztulnak.
