Jóllehet az egyiptomiak 4000 éve termesztik, nálunk újdonságnak számít. Az utóbbi évtizedekben a termesztése rohamosan terjed az Egyesült Államok déli részén, Bulgáriában és a volt Szovjetunió közép-ázsiai államaiban.
Az okra (bámia) (Abelmoschus esculentus L.) a mályvafélék közé tartozik; félfás, elágazó szára 60-100 cm magasra nő meg. Virágai nagyok, sárga vagy narancssárga színűek, éjszaka nyílnak ki. Megtermékenyítésük után gyorsan kifejlődnek 25-40 cm hosszú, nyúlánk toktermései. Ezek igen gyorsan növekednek, és a virágzást követő 5-6 nap múlva már fogyaszthatók is. Magjai gömbölyűek, sötét zöldesbarna színűek; Görögországban és Cipruson a magjaiból olajat sajtolnak, illetve kávépótlóként hasznosítják.

Zsenge toktermését sokféleképpen lehet elkészíteni: levesnek, pörköltnek, lecsó módjára. Ebből készül a közismert bolgár givecs.
Az okra nem igényes a talajjal szemben, és a vízigénye is mérsékelt. Ezzel szemben igen sok melegre van szüksége. A magját állandó helyére kell vetni, mert az átültetést nehezen viseli el. A május végén elvetett magok június elején kelnek ki, és a növény a meleg, nyári napokon igen gyorsan fejlődik. A tokok szedését július végén lehet elkezdeni, és szüretelésük szeptemberig tarthat.
Egy tő okra 30-40 tokot terem.







2011-08-03 10:10
Érdekes volt, amikor felvágtam nyálkás, nyúlós nedv folyt belőle, gondoltam is, hogy te jó ég... mi lesz ebből??? De finom lett a végén :)
2011-05-02 11:00
2011-04-19 07:22
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.