Bálint Gazda Honlapja | A kert, a kertész, a kertészet és a kertészkedés oldalaBálint Gazda Honlapja | A kert, a kertész, a kertészet és a kertészkedés oldala

Honnan jönnek a behurcolt kártevők?

E-mail Nyomtatás

Beszélgető partnereim gyakran szóvá teszik, hogy régebben nem volt szükség a termelt növények rendszeres permetezésére, nem volt ennyiféle kártevő és betegség, sokféle növényvédőszer, hogy az amatőr termelő ki se ismeri magát a permetezőszerek nehezen áttekinthető sokaságában.

Sajnos, ez valóban így van és egy jottányit sem enyhít a helyzet nehézségén az, hogy a humán egészségügyben hasonló a helyzet: dédszülőink, nagyszüleink még alig szedtek valamilyen gyógyszert, legfeljebb olykor gyógynövényekből főzött teát, manapság meg már alig van felnőtt – pláne idősödő – ember, aki ne kényszerülne rá a tabletták és pirulák rendszeres szedésére.

Szó, ami szó, az utóbbi másfél évszázadban igen sok kártevő és betegség jutott el hozzánk, főleg a tengerentúlról, Amerikából. A kártevők nagyon gyorsan terjedtek el és mivel nem voltak természetes ellenségeik, sem pedig kialakult védekezési technika ellenük, ezért hatalmas, sokszor katasztrofális károkat okoztak.

A sok behurcolt kártevő közül csak néhányat említek most meg:

A szőlőgyökértetű, ismertebb nevén a filoxéra 1875-ben jelent meg Magyarországon és két évtized alatt végigsöpört a szőlőkön és kipusztította a 90 %-ukat úgy, hogy egészen új termelési metódust, az oltványszőlők telepítését kellet bevezetni a kötött talajú hegy-és dombvidéken, illetve ekkor kezdődött el az alföldi homokterületek betelepítése szőlővel.

Öt évvel később, 1880-ban jelent meg egy veszedelmes szőlőbetegség, a peronoszpóra, amely ellen azóta is csak rendszeres permetezéssel lehet a szőlőtőkéket megvédeni.

1928-ban észlelték először a kaliforniai pajzstetű fertőzését. Ez a kártevő az idő tájt – természetes kártevője nem lévén – egész országrészeken pusztította ki az almafákat mindaddig, amíg el nem terjedt a télvégi lemosó permetezés olajos szerekkel.

Azután megérkezett hozzánk az amerikai fehér szövőlepke, először csak az út menti eperfák lombját kopasztva le, de később sok egyéb fára és bokorra is rászokott és ma is jelentős kártevőnek számít.

1947-ben számoltak be először a burgonyabogár jelenlétéről. Ez a roppant falánk kártevő két évtized alatt az egész ország rémévé lett, hiszen nem csupán a burgonyát, hanem minden vele rokonságban levő növényt, tehát a paprikát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt és számos egyéb növényt is károsít.

Burgonyabogár

1980-at írtunk, amikor megjelentek az aknázómolyok a gyümölcsfákon. Mostanában a látványosan szép vadgesztenyefák levelein károsítanak és okoznak sok gondot.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert megjelent nálunk egy nagy károkat okozó kártevő, az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) is. Aki járja az országot, mindenfelé találkozik megdőlt kukoricatáblákkal. A kukoricabogár a kukoricatő gyökereit rágja el, de a növény utolsó erejével igyekszik lábra állni. Így keletkeznek a megdőlt növényállományú táblák. Sajnos, arra kell számítani, hogy a kártevő az egész országban – rövid idő alatt – elterjed, és jelentős terméskiesést okoz ebben a fontos növényben.

A kártevő elleni védekezés kézenfekvő módja a vetésváltás, de ezt a kisparcellákon nem lesz könnyű megvalósítani. A kifejlett bogarak ellen idegmérgek kipermetezésével lehet védekezni és sorra kerülhet a talajfertőtlenítés is. Minden esetre számolni kell azzal, hogy a kukoricának jelen van egy nagy kárt okozó rovarkártevője, amely ellen a jövőben rendszeresen kell majd védekezni.

Szóljon hozzá!
Ossza meg Ön is tapasztalatát a fentiekkel kapcsolatban, vagy egészítse ki az írást.
Új hozzászólás írásához kérjük jelentkezzen be vagy regisztráljon.

5 perc kert

Kérjen emlékeztetőt az aktuális kerti munkákról! Kérdezzen, válaszoljon, írjon és ismerkedjen. Regisztráció »



 

Növénykereső