Az illatos szamóca

Tévedés ne essék, a címben szereplő gyümölcs azonos a köznyelvben használt földieperrel, függetlenül attól, hogy nagy szemű ananász-fajtáról, vagy kis kacér bogyókat termő erdei szamócáról van szó.

Ez a gyümölcs a legkorábbi a hazai gyümölcsök sorában, a szép nevű Laurák és Paulinák, meg a deli Leventék névnapját lehet vele ünnepelni. De nem csupán az illata, zamata, vonzó színe miatt kedvelt ez a gyümölcs a kiskertekben is, hanem azért is, mert ez az egyetlen gyümölcsünk, amely a telepítése utáni évben már terem, nem úgy, mint az almafa, amely a 4-5. évében örvendezteti meg a gazdáját az első érett gyümölcsével.

szamóca

A szamóca gyümölcsét a kiskertben teljes érettségi állapotban kell betakarítani, mert nem utóérő lévén az éretlenül leszedett gyümölcs apró, ízetlen, értéktelen. A puha gyümölccsel óvatosan kell bánni: csak a kocsányát szabad megfogni és egy centiméteres kocsányrésszel kell lecsípni. Nem tárolható sokáig még a hűtőszekrényben sem!

A szamócaágyást szüret után is gondozni kell: öntözni, táplálni a töveket és szükség esetén a permetezést se mulaszthatjuk el.

A nyár végére a jó kondícióban levő bokrok 3-4 ostorindát fejlesztenek, amelyeken új, kis növénykék helyezkednek el: ezekről lehet szeptemberben új ágyást telepíteni, amely már a következő év júniusában gyümölcsöket érlel. Még rövidebb felkészülésre van szüksége az úgynevezett frigopalántáknak, amelyeket március végén-április elején ültetnek el, és júniusban már lehet is szüretelni a termésüket.

A szamócaágyás sorközeinek a talaját ajánlatos fekete vagy zöld fóliával betakarni. Ez megakadályozza a gyomosodást, a talaj kiszáradását, a gyümölcs rothadását és korábbra hozza az érés idejét. Fólia helyett természetes anyagokat, lekaszált füvet, szalmát, faforgácsot is használhatunk talajtakarásra.