Mnden növényből akkor ajánlatos dugványozni, amikor a szövetek már jól kialakultak; a túlságosan zsengén levágott hajtások még nem eresztenek gyökeret, a későn levágottak pedig már nem képesek a gyökerek differenciálására. A levágás mindig éles szerszámmal történjék és a dugványokat laza, tápdús, fertőzéstől mentes talajban gyökereztessük meg.

A kerti dísznövények közül leggyakrabban a muskátlit, a fuksziát, a kínai mályvarózsát, a pletykát, a daturát és a leandert szoktuk dugványozni. Lehetőleg az elvirágzott csúcshajtásokat használjuk fel dugványnak. A leander dugványokat egy-két óráig pihentessük, amíg a tejnedvük megszilárdul és ezután a dugványokat vízzel megtöltött, nem átlátszó falú edényben helyezzük el a gyökérképződés megindulásáig.

Július-augusztusban érdemes dugványozni a paradicsom hónaljhajtását; ebből késő ősszel szedhetjük a friss gyümölcsöket.

A szőlőt a késő ősszel szedett és elültetett fás dugványok útján szaporíthatjuk. Arra azonban gondolni kell, hogy kötött talajon a gyökeres, nemesszőlő-dugványok ki lesznek téve a filoxéra támadásának.

A díszcserjék többségét ugyancsak fásdugványozás útján szaporíthatjuk. A rózsabokrok szaporítása azonban eredményesebb nyári zölddugványozás útján.