A tűlevelű és a lomblevelű örökzöld fák (fenyők, cédrusok, tuják, hamisciprusok, borókák, mahóniák, magyalok, puszpángok, babérmeggyek stb.) - amint a nevük is mutatja - télen is zöldek, tehát ebben a zord időszakban is vesznek fel vízben oldott tápanyagokat, illetve adnak le oxigént és vízgőzt. Ennek következtében ezek a szép növények télen nem is annyira a hidegtől, mint inkább a vízhiánytól szenvednek.

Az átfagyott talaj morzsái között ugyanis a víz jég formájában van jelen, és ezt a növények gyökerei akkor se képesek felvenni, ha átmenetileg a légtér hőmérséklete a fagypont fölé emelkedik. Ezért nagyon előnyös, ha hosszabb száraz periódus esetén az örökzöldeket télen is megöntözzük, mégpedig nagy mennyiségű vízzel és fagymentes napokon.

Fontos, hogy a dél körüli órákat válasszuk, mert ekkor már kicsi az esélye az azonnali visszafagyásnak és még az esti lehűléstől sem kell tartanunk, van idejük a növényeknek felvenni víz egy részét. Ilyenkor nagyon meghálálják azt is, ha tiszta vízzel lemossuk a felületükről a kormot, a füstöt és a port. Különösen érzékenyek a téli vízhiányra az ősszel telepített örökzöldek. Ezeket nemcsak ültetéskor kell megöntözni, hanem télen is.

Vízveszteségüket azzal is mérsékelhetjük, hogy a déli oldalukra árnyékolót állítunk fel, amely megvédi őket a közvetlen napsütéstől és ily módon a kifagyástól. Az árnyékolót nádból, évelő növények levágott szárából, kukorica- és napraforgószárból házilag készítsük el