A XX. század közepéig a kertészek és a mezőgazdák konstans növényfajtákat termesztettek.
Ha ezeknek a magját elvetették, az utódnemzedék éppen olyan egyedeket eredményezett, mint az anyai nemzedék volt.
Később jelentek meg a fajtahibridek, amelyek oly módon jöttek létre, hogy egy apai és egy anyai növényt – amelyek legalább egy fontos tulajdonságukban különböztek egymástól – keresztezték.
A fajtahibridek valamilyen tulajdonságokban (virágszín, gyümölcsméret, betegség-ellenállás stb.) kiemelkedően jobbak a szülőknél, de csak az első utódnemzedékük (F1) egységes, a következő nemzedék (F2) már szétszóródik. Ezért az F1 jelzésű fajtahibrid növények magját nem érdemes begyűjteni és nem ajánlatos elvetni.
