Most csupán felsorolom a jól ismerteket és felhívom szíves figyelmüket néhány kevésbé ismert bogyós gyümölcsűre is.

Gyakran termesztett fajok

A szamóca a legkorábbi, ízes, zamatos tavaszi gyümölcsünk. Fajtái évről évre változnak, nem érdemes a régiekhez körömszakadtáig ragaszkodni. A piros ribiszke mellett érdemes termelni fehérbogyójú és fekete ribiszkét is. Az utóbbit főként magas C-vitamin tartalma teszi értékessé.

A köszméte méltatlanul mellőzött bogyós, pedig az aranysárgára vagy pirosra érő gyümölcs nyersen és feldolgozva is kiváló. A málna egyike a legtöbbféleképpen fogyasztható gyümölcsöknek. Több figyelmet és gondozást érdemelne.

Nem állhatom meg, hogy fel ne olvassam, amit Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet című kis remekművében a málnáról írt. Imígyen „A vérem, melyet átfűtött a napfény,lázasan lüktet, s ha hozzám érsz, azonnal kiserked belőlem. Vékony bőröm pihés, forró mint egy leányarc. Semmiféle parfőmgyár nem versenyezhet természetes illatommal, melyet hegyekről és erdőkből hozok. Kéjes omlatagsággal heverek és várlak, én, a szerető, az igaz szerető, az egyetlen, akiből nincs több ezen a szomorú világon.„

Kevésébé elterjedt bogyósok

De hadd soroljam a kevésbé ismert bogyós gyümölcsűeket! A josta sötét bogyói folyamatosan érnek, nyersen fogyaszthatók, mélyhűtve tárolhatók, kiváló dzsem, gyümölcslé, lekvár, fagylalt, sőt bor és pálinka is készíthető belőle. A szeder is terjedőben van, csak a metszését kell jól végezni! Az áfonya a savanyú talajok gyümölcse, meszes talajon próbálkozni se érdemes vele. A kivi új gyümölcsünk. A szőlőhöz hasonlóan kell metszeni, permetezést nem igényel! A homoktövis feldolgozva vitaminokban gazdag lekvárként és ivólé formájában fogyasztható. Gyorsan terjed a bodza termesztése és nagyon lassan a csipkebogyóé és a somé.